„Csalódtam a Tiszában”: ugyanaz a helyettes államtitkár felel a közmunkáért, aki a NER-ben is

Petrovics Dominik szívesen lenne Alsószentmártonban közmunkás, de tisztában van vele, hogy nem tudja őt felvenni a polgármester. Egyszerűnek, talán általánosnak is tűnik a 24 éves, négygyermekes családapa által közölt helyzetleírás, de valójában nagyon nem az. Ha megvizsgáljuk, hogy mi mindenből következik ez a kizárólag beás cigányok lakta, 1100 fős baranyai falu Dankó utcai kanyarulatában elhangzott mondat, akkor kapunk egyrészt egy szociográfiai mikrojelentést, másrészt pedig egy olyan helyzetértékelést, mely tökéletesen leírja 2026 nyárutójának belpolitikai helyzetét.

*

Petrovicsék jövedelme családi pótlékból és napszámból áll. Ez körülbelül 120 ezer forintot jelent, és ugyanennyi adósságot is görgetnek maguk előtt hónapról hónapra. Utóbbit Alsószentmárton boltjaiban halmozzák fel, egyiknek a tulajdonosa, Petrovics Mánuel (nem rokona Dominiknek, ez egy elterjedt helyi családnév, amelynek még lesz jelentősége) lapunknak elárulta, nem a hatfős család az egyetlen, aki él ezzel a lehetőséggel.

– Próbálnak addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, csak hát rövid az a takaró – mondja a Magyar Hangnak a tagbaszakadt boltos. Abba is beavat minket, hogy ugyan sok helyi fiatalnak van piaci munkahelye, de jelentős pluszt jelentene a közmunka azoknak a családoknak is, ahol van már teljes állásban foglalkoztatott kereső. Dominik példája mutatja azonban, hogy mennyire nem biztosíték az, ha valakit alkalmaz egy környékbeli gyár. Három hónapra alkalmazta az egyik üzem, ugyanennyire egy másik, aztán a próbaidő lejárta után elbocsátották. Bokor Zoltán, Alsószentmárton alpolgármestere számára sem ismeretlen a jelenség, neki a fi a járt így korábban, őt magát pedig egészségi állapotára hivatkozva bocsátották el korábban. Ez sem ritkaság a Magyarország legszegényebb települései közé tartozó faluban, ahol sokak lettek állástalanok a nélkülöző életforma nyomán kialakuló krónikus betegségek miatt.