„Az egész tudományágat mi, az ELTE Etológia Tanszéken alapítottuk meg”

Kilencvenéves lett az ország legismertebb tudósa, Csányi Vilmos etológus. A születésnapján padot állítottak és hársfát ültettek a tiszteletére az ELTE lágymányosi kampuszán, illetve Nádasdy Ádám előszavával megjelent a professzor pályafutását végigkövető Kíváncsiságom története című könyve felújított kiadása. Ez alkalomból azt kértük a kutatótól, hogy elevenítse fel nekünk pályája gondolkodását meghatározó mérföldköveit.

Kémikusként végeztem, és a Chinoinban kezdtem dolgozni. De ott borzalmas állapotok uralkodtak: versenyeztették a laborokat, több labornak is ugyanazon a témán kellett dolgoznia, mert azt hitték, hogy a versenyszellem fokozza a munkakedvet. De ennek az lett a következménye, hogy mindenki magára maradt, senki sem segített senkinek. Ezért gyorsan elmenekültem onnan. Akkor már tartottam halakat, így az akvarista kapcsolataimon keresztül jelentkeztem Straub F. Brunó biokémikus intézetébe, ahová fel is vettek. Ennek nagyon örültem, bár azt akkor még nem árulták el, hogy akkor Straubnak politikai okokból egy munkás származású emberre volt szüksége – aki ráadásul nem hülye, így mondták később –, így éppen kapóra jöttem.

Tizenöt éven keresztül voltam a Straub-intézetben, megírtam a biológiai doktori disszertációmat. Közben megismerkedtem Szentágothai Jánossal – később jó barátságot is kötöttem vele –, és az ő idegtudományi kutatásaival, ezért egyre inkább az idegi folyamatok biokémiája kezdett érdekelni. Amikor a Straub-intézet a Szegedi Biológiai Kutatóintézetbe költözött, egy ideig úgy volt, hogy ott lesz egy idegbiokémiai osztály, amit én fogok vezetni. De az intézetvezetővel egyáltalán nem voltam jóban, és ő közölte velem, hogy erről szó sem lehet. Majd kapok egy asszisztenst, és figyelik, hogyan dolgozom, és később eldöntik, hogy mi legyen. De én nem akartam harcolni és verekedni csak azért, hogy dolgozhassak, ezért inkább itt maradtam Pesten.