„Mocskos, szurtos mindig Pali,
Mert nem szeret megmosdani.
Megharagszik a mosdó tál:
Megállj, megállj, te mocskos Pál!
Mocskos Pali szalad, szalad,
Kiabálja, hogy: nem szabad!
Utóléri a mosdó tál:
Megfogtalak, te mocskos Pál!
S megfürdeti, megmosdatja -
Czirmos czicza meg kaczagja.”
(Pósa Lajos)
Ezen a héten időszerű lett hirtelen megemlékeznem egykori iskolatársamról, bizonyos D.-ről, aki színházrendezői szakon végzett ott, ahol én színészként. Miért tartom fájdalmasnak, hogy D. végül nem lett rendező, lejjebb jelzem. Mindenesetre nem azért, mintha számára már a főiskolán is nagyívű pályakép lett volna jósolható, hiszen olyan büdösül tehetségtelen volt, hogy az még a gyér kvalitású mezőnyben is párját ritkította.
Egy osztálytársával 1969-ben pamfletet készítettek a főiskola tanári karáról. Kernt meg engem, az egy évvel előbbi pamflet sikeres két szerzőjét kerestek meg, kérvén: „segítsünk nekik elvenni a pamflet élét!”. Pamfletjük „élén” sajnos nem volt mit elvenni, mert a pamfletjük „éltelen” volt. Konzultációnkból nem is maradt meg semmi egyéb emlékezetemben, mint D. forradalmian égrekiáltó beszarisága.
A hetvenes évek végén egy jeles színházigazgató mellett névleg rendezőnek szerződtetve évekig lebzselt, és mindenekelőtt annak csicskásaként. A szóbeszéd úgy jellemezte: onnan lehetett tudni, hogy főnöke az irodájából elindult próbálni, mivel D., az asszisztense már bólogatott a nézőtéren. Valami hír járta, hogy apósa vagy nem tudom, kije komoly beosztású pártember, aztán hogy ez igaz volt-e, vagy sem, nem tudom, akkor sem érdekelt, viszont teljesen hasznavehetetlen közreműködésének fénytörésében a híresztelés akár igaz is lehetett. Hiszen mi egyéb indokolta volna, hogy D.-t beengedték abba az utcába, ahol színház is található? – tehetném föl a kérdést mások kapcsán manapság is!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
