A mexikói Sinaloa állam két dologról híres: a mexikói kábítószer-kereskedelmet egykoron ellenőrző Sinaloa kartellről és a vezetőjéről, Joaquín „a Köpcös” Guzmánról, illetve a széki lilékről (na jó, az előbbiekről talán jobban). Egy magyar biológus munkatársaival azonban az utóbbiakat kutatja, mert a szaporodásuk egészen egyedi: a lilemamák rendszeresen faképnél hagyják a családot, hogy mással álljanak párba.
A tündérmesékben az anyaállatok kizárólag gondoskodó, odaadó szereplőként jelennek meg, amelyeknek semmi más nem fontos, mint kicsinyeik védelme és táplálása. A valóság ennél összetettebb, mert van úgy, hogy egy nőstény számára az a racionális döntés, ha felhagy utódjai gondozásával, magukra (illetve apjukra) hagyja őket, és keres magának egy új párt, amellyel új utódokat hozhat létre. De miért tesz így, és honnan tudja, hogy mikor jött el a megfelelő pillanat? Ezt vizsgálták Kupán Krisztina, a németországi Seewiesenben lévő Max Planck Ornitológiai Intézet kutatója és munkatársai egy székilile-populáción a mexikói Sinaloában.
- A hímek túlsúlya meghatározza a párosodási rendszert: poliandria, vagyis többférjűség jellemző rájuk
- Miért dezertálnak ilyen hamar a tojók, miközben ez drasztikusan rontja a fiókáik túlélését?
A teljes cikket elolvashatja a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
