Dicsérik azokat, akiket soha nem dicsért senki

Kárpátalján sokszor a hátsó padba ültették őket, Debrecenben, a Dorkász Szolgálat Alapítvány menekültiskolájában viszont lehetőséget látnak a tanárok az Ukrajnából érkezett roma gyerekekben. Az alapítvány munkatársai szerint a sikereik egyik titka az, hogy önbizalmat adnak: dicsérik azokat, akiket azelőtt senki sem dicsért. És próbálják felzárkóztatni őket olyan szintre, hogy be tudjanak kapcsolódni a közoktatásba. Erre a feladatra jelenleg nincs állami megoldás.

A Kárpátaljáról hozzánk érkezett magyar roma családok a leghátrányosabb helyzetű ukrajnai menekültek. Nemcsak mélyszegénységből jönnek, hanem sokszor aluliskolázottak is: gyakori, hogy a szülők sem tudnak írni-olvasni, és a gyermekeik hiába jártak Ukrajnában iskolába, nem sajátították el az alapvető ismereteket sem. Menekültként pedig sok ukrajnai gyermek egyáltalán nem jár iskolába Magyarországon – ez a tapasztalata a Dorkász Szolgálat Alapítvány igazgatójának, Kiss Ábel Lukácsnak. Ez a kárpátaljai romákra is igaz: bár magyar anyanyelvűek, többnyire akkora lemaradással érkeztek, amit a közoktatás képtelen kezelni.

A holland gyökerű keresztény Dorkász Szolgálat Alapítvány nem a háború kitörésekor kezdett el kárpátaljai romákkal foglalkozni: anyaszervezetük, a holland Dorcas Aid már korábban nyitott egy központot Kárpátalján, és a 2016-ban függetlenné vált magyarországi alapítvány is éveken át táboroztatott nyaranta kárpátaljai roma gyerekeket Debrecen-Erdőspusztán, a Vekeri-tó szomszédságában. Már ekkor megtapasztalták, hogy a kárpátaljai romák értékrendjében az iskolának nincs különösebb szerepe.

• Miért nem tudják az állami iskolák kezeli a problémát?
• Milyen módszereket alkalmaz a menekültiskola?
• Milyen előnyeik vannak a közoktatással szemben?
• Hogy lehet kikerülni a menekültlétből, és beilleszkedni Magyarországon?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 5-én megjelent, 2023/18. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!