Régóta ellentmondásos kérdése a genetikának, hogy az embert ért lelki és testi bántalmak milyen nyomot hagynak az öröklésben. Egy új kutatás szerint azok a családok, amelyek átélték az évtizedekig tartó szíriai polgárháború borzalmait, a DNS-ük révén szó szerint átörökítik ennek hatásait a következő nemzedékekbe. Nem mindenki ért egyet ezzel a magyarázattal, és rengeteg a kérdés: fogalmunk sincs, hogy a trauma milyen mechanizmus révén képes átalakítani az örökítőanyagot, illetve az sem ismert, hogy ennek van-e bármilyen biológiai hatása.
A szerzett tulajdonságok nem öröklődnek – tanították évtizedeken keresztül a genetika talán legfontosabb dogmáját. Pedig az evolúcióelmélet előzményei pont ennek ellentétét állították: Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós a XIX. század elején lefektette, hogy az élőlények generációi azért alkalmazkodnak fokozatosan a környezetükhöz, mert a szülők élete során szerzett tulajdonságai (például a megerősödött szárnyuk vagy a vastagra növesztett bundájuk) tovább öröklődnek az utódaikba. Így a leszármazottak már eleve felkészültebben jönnek világra (például a hideg élőhelyen rögtön vastag szőrzetük lesz), ami növeli a túlélési esélyeiket és a sikerességüket.
Később azonban ez a hipotézis tévesnek bizonyult, hiszen Darwin bizonyította, hogy az evolúció a természetes szelekció révén működik: a természet kiválogatja a véletlenszerűen létrejövő változatok sokaságából azokat, amelyek jobban megfelelnek a természet követelményeinek. Az öröklődést nem a testi sejtek intézik (amelyeket befolyásolnak az állat élete során szerzett tulajdonságai, például a sérülései, a betegségei vagy akár a tanult ismeretei), hanem a csíravonal, vagyis az ivarsejtek.
De Lamarck tanításai nem tűntek el végérvényesen a biológiából, hiszen Trofim Liszenko, Sztálin végletekig sztárolt dilettáns „tudósa” felelevenítette, és a marxizmus-leninizmus eszméire adaptálta őket. Liszenko számos őrültséggel foglalkozott, például megpróbálta a hideg éghajlathoz szoktatni a trópusi haszonnövényeket (hogy azok a megváltozott körülményekhez alkalmazkodott tulajdonságaikat majd továbbörökítsék az utódaikba). A próbálkozás vegyes sikerrel zárult, amint azt az 1932-es ukrán éhínség több millió áldozata is mutatja (természetesen az éhínségnek számos oka volt, például az erőszakos kollektivizálás, a liszenkói agyrém csak a katasztrófa egyik faktora volt).
Nyugaton azonban már Darwin óta belátta minden komolyan vehető szakember, hogy a biológia egyik alaptörvénye, hogy az örökíthető és az élet során akkumulált tulajdonságok élesen elválnak egymástól. Ameddig ki nem derült, hogy ez az elválás nem is feltétlenül annyira éles.
• Mit mutatott ki a vizsgálat?
• Milyen érvek mentén kritizálják kutatók ezt az eredményt?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
