Nem sikerült jól a Demokratikus Koalíció politikusának az árnyékkormányt elindító vasárnapi beszéde. Talán túl nagynak érezte a fellépés tétjét Dobrev Klára (elvégre nem mindenkiből lehet miniszterelnök, de még árnyék-miniszterelnök sem), talán kissé izgult, de időnkénti nyelvbotlásai, szótévesztései, a mesterkélt előadásmód zavarólag hatott a befogadóra. A 46 perces beszéd MTI-s összefoglalóját bizony jobb volt elolvasni, mint magát a beszédet meghallgatni. De legalább akkora gond volt, hogy a beszéd sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem volt jól összerakva.
A DK megkülönböztető ismertetőjeleként immáron sokadszorra jöttek elő a kormányt és a miniszterelnököt keményen kritizáló megállapítások, de az Orbánnal szembeni alternatíva tartalmi ismérvei háttérbe szorultak. A hozzáértés, a szakmaiság kormányzati munkában való hangsúlyossá tétele jogos elvárás – és el kell ismerni, előélete hitelesíti is ezen a téren a szónokot –, mégis, nem igazán rajzolódott ki egy esetleges, majdani Dobrev-kormány vezérgondolata. Másképp fogalmazva: nem sikerült (most sem) olyan idézhető mondatot a beszédbe beletenni, amelyre hetekig-hónapokig emlékezhetnénk. A mostani miniszterelnöknek bizony akadnak ilyen mondatai, és bár ezek olykor eléggé botrányosra sikerülnek – lásd a legutóbbi tusnádfürdői beszédének a fajok keveredésére vonatkozó passzusát –, arra alkalmasak, hogy izgalomban tartsák a közvéleményt. Dobrevnek nem voltak ilyen mondatai, sem jó, se rossz értelemben.
Pedig az árnyékkormány ötlete megmozdította az ellenzéki közéletet, sőt a magyar politika egészére is hatott. Dobrevnek abban ugyanis igaza van, hogy a magyar politikatörténetben ez az első igazi árnyékkormány, ugyanis bár Karácsony Gergely 2018-as kampányában is feltűntek olyan szakértők, akiket a sajtó árnyékminiszternek kezdett el nevezni, az MSZP–Párbeszéd akkori miniszterelnök-jelöltje nyilvános megszólalásaiban nem igazán használta az árnyékkormány kifejezést, hivatalosan ezeket a személyeket minisztervárományosaként mutatták be. A DK mostani árnyékkormány-kezdeményezése tehát politikai innováció. Az egykori ellenzéki összefogás többi pártja persze utólag fanyaloghat amiatt, hogy őket kihagyták ebből (a Momentum elnöke nyilvánosan helytelenítette az árnyékkormány megalakítását), de talán tetszettek volna az elmúlt negyedévben ennél jobb ötlettel előállni, és akkor nem kellene a fejet falba verni amiatt, hogy az ellenzéken belül ismét Gyurcsányéktól hangos a közélet.
Kár volna kertelni, ez az árnyékkormány a Demokratikus Koalíció érdekeit szolgálja, amit jól mutat, hogy Szitka Péter kazincbarcikai polgármester kivételével csak a DK politikusai vagy a párthoz kötődő személyek kerültek be a testületbe. A cél egyértelmű: hosszú évek várakozása, gyötrő küzdelmei után a DK-nak olyan domináns pozíciót kell elfoglalnia az ellenzéki oldalon, hogy kétség se legyen a következő országgyűlési választások előtt, hogy a baloldali-liberális-jobbközép oldal miniszterelnök-jelöltje csakis a DK által jelölt politikus lehet. Még egyszer nem fordulhat elő, ami tavaly megtörtént, hogy Dobrev Klára vereséget szenved az előválasztásokon (lehet, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, pontosabban az ellenzéki összefogás térfelén előválasztás, mert a DK-sok eleve nem nagy lelkesedéssel fogadták évekkel korábban a megméretésnek ezt a formáját). Az árnyékkormánynak azt a benyomást kell keltenie a következő hónapokban a szélsőjobboldalon túli ellenzéki szavazók nagy részében, hogy kizárólag a Demokratikus Koalíció háza táján zajlik érdemi politizálás. Az árnyékkormány folyamatos tájékoztatói, az árnyékminiszterek szereplései, a testület által közzétett javaslatok elvileg alkalmasak lehetnek arra, hogy folyamatosan mozgásban tartsák a közéletet, és a pártra irányítsák a figyelmet, elszívva a többi ellenzéki párt elől a levegőt, azaz a nyilvános szereplések jelentős részét.
Csak azt a Gyurcsány-faktort, csak azt lehetne feledni! De hát ez lehetetlen, mert Gyurcsány Ferenc még mindig nem mondott le pártelnöki tisztségéről, és egyelőre nem látni nyilvános jeleket arra, hogy távozásra készülne. A Fidesznek pedig továbbra is érdeke, hogy a DK maradjon az ellenzék vezető ereje, a „gyurcsányozás” ugyanis még Márki-Zay Péter ellen is működött, a feleség ellen vélhetőleg még hatékonyabb lehet. Dobrev eddig nem tett szinte semmit annak érdekében, hogy a párttal szembeni erősen negatív kormánypárti attitűdöket hatásosan porba sújtsa. A „szenteskedő papolás” kifejezés nem éppen a történelmi egyházaknak tett gesztus, pedig a hozzájuk többé-kevésbé kötődő tömegekre is szükség lehet egy jövőbeli kormányváltáshoz. A nemzeti kérdést épphogy csak érintette, de nem mondott róla semmi érdemit most sem. Pedig elsősorban az erdélyi és vajdasági magyaroknak megadott szavazati jogot is magában foglaló kettős állampolgárság a magyar nemzet együvé tartozásának szimbolikája a NER-ben, erre valamit illene válaszolni a folyamatos ellenzésen és tagadáson kívül.
Az árnyékkormány összetétele belső szervezeti és tartalmi szempontból is érdekes. Az árnyékminiszterek nagy része nem külső szakértő, hanem a párt politikusa, így ez a testület nem generál feszültséget a „bentiek” és a „kintiek” között, vagyis a mostani országgyűlési képviselők pozícióit nem fenyegetik újabb, külső szakértői versenytársak. Bár az árnyék-miniszterelnök hangsúlyosan baloldalinak nevezte a DK-t, az árnyékkormányban erős a liberális gazdaságpolitika jelenléte, például Dávid Ferenc eddigi előélete is biztosítja, hogy a munkaadói szempontok hangsúlyosak maradnak a pártban. Egyfajta ellenpontja lehetne ehhez képest Kordás László, ám ő nem bizonyult sikeres szakszervezeti vezetőnek, amire jó példa, hogy bár a „rabszolgatörvény” elleni tüntetésen kilátásba helyezte az ország leállását, sem általános sztrájk, sem hatalmas tüntetéssorozat nem követte a szavait.
Az árnyékkormányról amúgy is vegyes a kép, ha a tagok politikai-szakmai kvalitásait vesszük szemügyre. Rónai Sándor árnyék-külügyminiszter sem tartalmilag, sem kommunikációs szempontból nem nyújtott eddig maradandót, Gy. Németh Erzsébet ugyanakkor sok évre kiterjedő tapasztalatokkal rendelkezik az önkormányzati politikában, őt viszont kevésbé kedvelik a választópolgárok. Az árnyékkormány tagjainak többsége olyan személy, akik arra ugyan képesek voltak, hogy a DK-t az ellenzék legerősebb pártjává tegyék, de az orbáni hatalomgyakorlással szemben választásról választásra ők is alulmaradtak. Az árnyék-miniszterelnök pedig még az aktív ellenzéki szavazók többségének bizalmát sem tudta megszerezni a DK-sok körében sokszor elátkozott előválasztáson, nemhogy az ország lakosságáét.
A pártnak nemcsak formában, de tartalomban és szervezettségben is valami meghökkentő újat kellene nyújtania, ha az ellenzéken belül valóban domináns szereplő akar lenni, elérve akár a 30-35 százalékos aktív választói támogatottságot. Ennek hiányában jelenleg legfeljebb a többi ellenzéki párt politikusaira jelent veszélyt Dobrev árnyékkormánya, a Fideszre aligha.
A szerző politikai elemző, A NER uralma alatt című cikksorozatának további elemzéseit itt olvashatja!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/39. számában jelent meg szeptember 23-án.
