„Kóros szexuális beállítottságú emberek sajnos könnyen találnak menedéket a papi hivatásban”

A napokban látott napvilágot a katolikus egyházban elkövetett bántalmazásokról szóló A bizalommal visszaélve című kötet a Bencés Kiadó gondozásában, a Gyerekasztal Munkacsoport közreműködésével. Dobszay Benedek ferences szerzetessel a hazai katolikus egyházban tapasztalható abúzusokról, az ellenük való fellépésről beszélgettünk.

– Ha szexuális abúzusról hallunk, a keresztény felekezetek közül legtöbbször a római katolikus egyházat szokták emlegetni. Miért kapcsolódik a kérdés ennyire a katolikus egyházhoz?
– Bántalmazások mindenütt előfordulnak, számos más közegben is legalább olyan gyakorisággal, mint minálunk. A kérdés inkább az: van-e a katolikusságból adódó specifikuma a zaklatásoknak? A válasz egyértelműen igen. Akadnak olyan sajátosságaink, amelyek a katolikus egyházon belül gerjesztik az ilyen jellegű bűnök kialakulását, de azok elfedését is.

– Milyen sajátosságok ezek? 
– Az egyház nagyon lojális és szorosra font közösség. Az abúzus tényével való első találkozás ebből adódóan szinte minden esetben önvédelmi reflexeket váltott és vált ki. Nehéz szembesülni a valósággal. Találkozhattunk olyan esettel Magyarországon, ahol a kedves, mindenki által szeretett káplán atya titokban szörnyű dolgokat csinált. Még a szülők sem hitték el a gyerekeiknek, hogy mit tett az illető pap. Nagyon nehéz bizonyos gátakat áttörni. Ha sikerül, az viszont óriási megrázkódtatással jár. Hasonló történetekkel más összetartó csoportok, így családok esetében is találkozhatunk, nálunk viszont mindehhez szigorú hierarchia társul. Éretlen vagy kóros szexuális beállítottságú emberek – többnyire önmagukat is becsapva – sajnos könnyen találnak menedéket a papi hivatásban, hogy aztán az egyház lényegéhez tartozó bizalmi viszonnyal és az alá-fölérendeltséggel visszaéljenek. Persze nem ezért jönnek, mindez inkább következmény. Ha pedig a másik oldalt nézzük: az egyház kétezer éves történetét végigkísérte az üldöztetés, amely ha csak az államszocialista diktatúrára gondolunk, máig eleven és fájó emlék. Ezért a mégoly jogos bírálatot sokan támadásnak élik meg. Fontos tényező, hogy az egyházban a titok – és nem csupán a gyónási titok – fogalmához pozitív hagyomány kötődik. A kommunizmus idején egy-egy közösség túléléséhez jelentősen hozzájárult a belső lojalitás és az ehhez kapcsolódó titoktartás. Ilyen tradíciókkal kell most átláthatóvá válnunk, ami ezért sem könnyű feladat. Az abúzusok ténye rendkívül súlyos helyzetet idézett elő, a napjainkban tapasztalható megrendüléshez, talajvesztéshez hasonlót legutoljára a reformáció idején élhetett át a katolikus egyház.