Ötven százalékban tolnai sváb–magyar vagyok, édesapám konkrétan Dombóváron született. A lelkem fele Tolnáé. Hovatovább tíz éve kiáltom – süket füleknek –, hogy drága vármegyénk lélekszáma az 1870. évi első népszámláláson mért alá zuhant. Nem érdekel senkit. Amikor az egyik vezető fideszes vármegyei politikusnak mondtam, könnyedén ezt felelte: tudjuk; de ha kimondanánk, még a megyegyűlésből meg az országgyűlésből is kiesnénk. Ennyit Tolnáról.

A Fideszben párját ritkítóan tisztességes (ámbár nem ősi tolnai) Potápi Árpád halála mélyen elszomorított. Hiszen fiatalabb is nálam… Örömmel töltött el viszont, hogy a leánya elhárította a fideszes új feudalizmust, nem kívánta megörökölni a papa mandátumát. Ennyit a Fideszről. A dombóvári képviselőségről viszont muszáj szót ejtenünk. A júniusi EP-választás óta plasztikusan nyilvánvaló, hogy a Kossuth téren olyan grémium bohóckodik országgyűlés gyanánt, amelyiknek erre nincsen felhatalmazása, azt a magyar nép június 9-én visszavonta. A 45 százalékos Fidesz 67 percentnyi mandátumot bitorol, az ellenzéknek (na jó, a Mi Hazánkat leszámítva) semmilyen társadalmi támogatottsága sincs, ők harmincszázaléknyi mandátumon csücsülnek. A választók által harminc százalékra értékelt Tisza Párt viszont kívül van a t. Házon. Ennyit az „országgyűlésről”.

A Kövér László tömbházmester felügyelete alatt álló törvényhozó hatalom mostani állapotában lényegében törvénytelen, ezt pontosan látja minden demokrata, bizony, még Brüsszelben is. Az egyetlen demokratikus hozzáállás az lenne, ha nem indulna senki a Fidesz ellenében azért a mandátumért. Minden demokratának azért kellene most kampányolnia, hogy a választók bojkottálják a Kossuth téri bohózatnak ezt a tájelőadását. Az lenne a jó üzenet országnak-világnak, ha a Fidesz megkapná a voksok 100 százalékát – 30 százaléknyi részvétel mellett. Mert körülbelül ez fejezné ki parlamentarizmusunk aktuális állapotát. Mindazok a pártok, amelyek jelöltet állítanak a totálisan inkorrekt „versenyben” a Fidesszel szemben, valójában fideszes kívánságot teljesítenek: el kell bábozni a világnak, hogy itt tisztességes demokrácia van, ellenzékkel, egyenlő feltételekkel stb.

A kormányfőnek van egy névrokona a vezetésben, Orbán Balázs. Őt valamiért nagyon sztárolja a főnök, elsősorban is azt kell tudni róla, hogy akkora közvagyont raktak mindenféle társadalmi ellenőrzés alól kivonva a kezébe (hivatalos nevén Mathias Corvinus Collegium), amely nagyjából megegyezett Mészáros Lőrinc akkori vagyonával. Ezzel a hatalmas pénzzel O. Balázs tudatosan építi a Fidesz renoméját szerte a nagyvilágban, jó pénzért vásárolnak fel megmondóembereket, és külföldi műhelyekkel „társulnak”.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap december 5-ig kapható 2024/48. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!