Egészségügyi reform: korbács nélkül nem fog menni?

Az orvosok ellenállását úgy tűnik, nem sikerül megtörni. Ha a helyzet nem változik, a kormányzat előtt két út marad: vagy jegeli az ügyeleti ellátás további átalakítását és érdemi egyeztetésekbe kezd a szakmával, vagy kényszert alkalmaz.

Az eddigi jelek szerint a kormánynak egyelőre nem sikerül megtörnie az orvostársadalom ellenállását azzal a gyorsított eljárásban elfogadott törvénymódosítással, amellyel a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jogköreit lényegében lenullázzák. Múlt szerdáig a korábbi mintegy 50 ezerből 15 ezer orvos jelezte, hogy továbbra is a MOK tagja kíván maradni. A köztestület érdekérvényesítő képessége már így sem tekinthető elhanyagolhatónak.

Mint ismert, a MOK február 4-ei közgyűlésén a küldöttek nyomásgyakorlás megkezdéséről döntöttek, tiltakozásul a kormány egészségügyi reformintézkedései ellen. Arra kérték a háziorvosokat, hogy ne csatlakozzanak az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) feladatkörébe utalt új alapellátási ügyeleti rendszerhez, a kórházi orvosokat pedig arra buzdították, hogy helyezzék letétbe a kamaránál önként vállalt túlmunkaszerződéseik felmondását. Miután – minderre válaszul – a Fidesz–KDNP parlamenti többsége elfogadta a MOK jogköreit megcsonkító törvénymódosítást, ez utóbbit már élesítették. (Vagyis letét helyett beindult a pluszmunka-felmondás.) Ha e tiltakozás tömegessé válik, az rendkívül rosszul érinti az ellátórendszer működését, hiszen így is jelentős a szakemberhiány.

• A MOK jogköreinek megszüntetése beváltotta-e azt a kormány által táplált reményt, hogy a háziorvosok önkéntesen és tömegesen vállalják az ügyeletet?
• Milyen – kényszerítő – eszközök vannak az állam kezében az ügyeleti szolgálat és a kórházi ellátás fenntartására, ha az orvosok megmakacsolnák magukat?
• Összeomolhat-e az új ügyeleti rendszer?
• Miért lett elegük a háziorvosoknak?