„Keskeny a határvonal a hazaszeretet és az idegengyűlölet között”

Hogyan változtatta meg Izland a világot – teszi fel a kérdést Egill Bjarnason sikerkönyve (magyarul A megkerülhetetlen Izland címen jelent meg). Az író, újságíró ambiciózus vállalása, hogy választ is ad a felvetésre: ironikus történelmi tablója nem hagy kétséget afelől, hogy hazája, az északi szigetország nélkül máshogy alakult volna a világ sorsa. De vajon mitől olyan különleges hely a Magyarországnál egy közepes megyényivel nagyobb, de mindössze 400 ezer ember által lakott Izland? Erről kérdeztük Egill Bjarnasont, aki a Margó Fesztiválra érkezett Budapestre. 

Izlandot sokan mesebeli helynek képzelik el, ahol a dolgok éppen úgy mennek, ahogy ideális esetben menniük kell. Ez nagyon hízelgő imázs, de persze hamis illúzió. Hosszan sorolhatnám, hogy mi mindent kellene másként csinálnunk, a környezetvédelemtől az esélyegyenlőségig, de elég csak a 2008-as gazdasági válságra gondolunk, amikor gyakorlatilag a teljes bankrendszerünk összeomlott – mondja az újságíró, aki olyan lapokban publikál (elsősorban Izlandról), mint a The New York Times, az Al Jazeera, a Financial Times, az Associated Press és a Lonely Planet. Az izlandi bankcsőd megrengette az országot, ám a válságkezelésre már pozitív példaként hivatkoznak világszerte, Egill Bjarnason szerint ugyanakkor nem a gazdasági következmények voltak súlyosak. – Annyira bízott benne a társadalom, hogy a zseniális bankáraink északi Dubajjá varázsolják Izlandot, hogy senki sem figyelt a baljós jelekre. Amikor aztán a kapzsiság és a hiszékenység padlóra küldte az országot, szembe kellett néznünk a butaságunkkal: pénzügyileg viszonylag hamar rendbe jöttünk, de a morális válság hatásait máig érezzük.

A megkerülhetetlen Izland szatirikus fénytörésbe állítja a szigetország történelmét: véletlenek, hibák, kisszerűség és rengeteg alkohol – legtöbbször ezek fordítanak a történelem menetén. Egill Bjarnason minden nagyságban megleli a komikusan kisemberit: honnan jön ez a féktelen önirónia, és vajon minden izlandi ilyen nyíltan mulat a saját múltján?