Az éppen kiszáradó Dél-Alföldön egy civil közösség megmutatta, hogyan lehet kreativitással és összefogással vizet menteni. Nagyapáti Oszkárék életet hoztak a pusztuló tájba, és vörös gémet Kiskunmajsa mellé.
„A víz most életet ment” – írta 2024 nyarán egy Facebook-bejegyzésben Nagyapáti Oszkár, kiskunmajsai erdésztechnikus, mérnök. A mondat ma már nemcsak egy poszt üzenete, hanem egy egész mozgalom mottója. A dél-alföldi Homokhátságon, ahol az elsivatagosodás jelei évről évre látványosabbak, egy elszánt közösségből civil kezdeményezés indult el, amely mára példaértékű természetvédelmi projektként működik. Lapunk is többször foglalkozott vele, hogy a régió Magyarország egyik leginkább kiszáradó térsége. Az éghajlatváltozás, a talajvízszint csökkenése és a vízvisszatartás hiánya együtt olyan környezeti krízist idézett elő, amely már nemcsak a növény- és állatvilágot, hanem az emberi életminőséget is veszélyezteti.
Szomjan halt vadak
„2005-ben még 2–3 méter mélyen találtunk itt talajvizet, 2024-re ez már 6–8 méterre süllyedt. A vaditatók kiszáradtak, a táj az állatok számára élhetetlenné vált. Saját, 30 hektáros területemen egyre több elhalt növénnyel és szomjúságtól elpusztult vaddal találkoztam. Kéthetente akár 1700 liter vizet is kiszállítottam hat különböző pontra, hogy életet vigyek ezekre az élőhelyekre, de ez természetesen hosszú távon nem volt fenntartható” – mondja Nagyapáti Oszkár. A kulcskérdés itt is, mint ma már minden hasonló, kritikus területen, a víz megtartása lett: hogyan lehet megakadályozni, hogy egyszerűen elfolyjon?
• Hogyan sikerült megtartani a vizet?
• Mennyi pénzből lehet mindezt valójában megvalósítani?
• Mire lehet elég az elszántság?
• Mi lenne a hosszútávú megoldás?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
