Egy képzeletbeli forgatókönyv

Az össznépi szájenszfiksönt 11 680 napja nézem, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a forgatókönyv sarkalatos fordulatait lábon venné meg még maga Spílberg úr is, a híres hálivúdi prodjúször. „Édes uraim! – mondaná –, nekem is van egy dollármilliókban mérhető fantáziám, de amit itt maguk harminckét év alatt letettek az asztalra, az minden képzeletet felülmúl!” „Spílberg úr – könyökölnék asztalára nyeglén –, mit ér meg magának ez a történet?” „Nézze, miszter Midljuróp, látnom kellene a végét, hisz tudja: nálunk első a hepiend!”

Én pedig visszadőlök plüssfotelomba, és kinyitom a szemem, hátha eszembe jut valami boldog vég, hiszen én is harminckét éve várom már, hogy rányílhasson a tekintetem egy biztatónak tűnő fejleményre, és ne magánképzeteim keveredjenek, telepedjenek meg agyamban. Igen, épp harminckét éve kavarog képzeletemben egy elmaradt higgadt, szakszerű átmenet tarka kollázsa a valóság és a hihetetlen, a tapasztalható és az elképzelhető egymásra úsztatott áttűnéseiben. Tudományos és fantasztikus állapotban leledzem, a nonfi és szcifi keveredik leleményeim szcenáriumában.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 23-án megjelent, 2022/39. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!