A nagy történetek nagy ívánalmakkal kezdődnek. A hős megkíván egy nőt, a hatalmat, a sikert, tudni kívánja az igazságot, el kíván utazni, szabadságot és szuverenitást kíván nemzetének, vö. mit kíván a magyar nemzet? Ahol nincsenek kívánságok, szubtilisen fogalmazva: vágyak és a belőlük fakadó nagy szenvedélyek, nincsenek nagy regények sem, csak visszaemlékezések és traumanaplók.
Esetünkben ez úgy történt, hogy megkívántam a rántott, csontos karajt. Stekovics Gáspár mesélt róla, illetve egy kékkúti vendéglőről, ahol a bordát így, csontozatlanul, a maga stilisztikai tökéletességében készítik el. Még nagymamám sütötte ekképpen, bő zsírban, ropogós panírban. Az is egy regény. Azzal kezdődik, hogy egy vasi bálon az én fess, snájdig pilóta nagyapám megkérte (megfizette) a zenekart, hogy amint felkéri a fiatal hölgyet (nagymamámat), azonnal hagyják abba a muzsikát, mivel táncolni nem tudott, felkérés nélkül viszont szóba sem állhatott volna vele. Nem volt illő. A megismerkedés, s elegyedés egyetlen lehetősége a gardedám előtti meghajlással egybekötött felkérés volt, s a tánc. Rafinált volt, de hát regények illemből sosem születnek.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
