Egy kiló párizsi

Azóta, hogy idegenbe szakadt, mindig volt Borsodynál egy-két példány a legutóbbi könyvéből, ha Budapesten járt. Ilyen alkalmakkor ugyanis rendre beiktatott a programjába néhány találkozót olyan kollégákkal, akikkel szívesen töltötte az időt. Mindemellett látogatásait részben arra is szánta Borsody, hogy szerzői árengedményét használva beszerezzen néhány példányt a kiadótól azokból a könyveiből, amelyek tiszteletpéldányai megfogyatkoztak otthon a könyvespolcon. Borsody szerette, ha volt otthon legalább egy másodpéldány a munkáiból. Azokra az esetekre, ha néha ellátogatott hozzá valamelyik pályatársa, mely alkalmakat szükségszerűen kísérte a dedikálással egybekötött könyvcsere.

Így volt ez akkor is, amikor – valami lengyel csereprogramra tartva – meglátogatta Borsodyt morvaországi otthonában Bellér Dénes. Azon túl, hogy olvasta a könyveit, és akkor sem lapozott tovább, ha valamelyik folyóiratban találkozott valamelyik írásával, nem mondhatni, hogy Borsody országos cimborája lett volna Bellérnek. Azonban mindig örült, ha bejelentkezett nála valamelyik kolléga, és szívesen szállásolta el pályatársait brünni otthonában egy éjszakára. Akiket pedig valóban a barátai között tartott számon, azokat egy-egy hétvégére is örömmel hívta meg, amelyet aztán – a vendég preferenciájának megfelelően – természetjárással, várlátogatásokkal, vagy éppen kocsmatúrákkal és sörfőzde-teszteléssel töltöttek.

Bellér Dénessel is jól telt az idő. Megbeszélték a világ folyását. Bellér hosszasan ecsetelte a tollforgatók sanyarú sorsát – amit Borsody annyival nyugtázott magában, hogy Csokonai óta kutya kötelessége panaszkodnia az íróembernek, kiváltképp, ha Magyarországon az –, aztán végigkóstoltak néhány cseh sörremeket. Közben előkerültek a könyvek, és a könyvekbe is került dedikálás. Borsody ezúttal majd’ húsz éve megjelent második kötetéből is ajándékozott egy példányt – így az ajánlás – „Bellér Dénesnek, egy söráztatta brünni este emlékére”. Másnap délelőtt kivitte Borsody a kollégát a pályaudvarra, a Budapestre tartó vonathoz, azzal összegezve magában a látogatás tanuláságát, hogy „jó csóka ez a Bellér”. Aztán pár hétre rá Borsody megpillantotta az online könyváruház kínálatában a dedikált példányt a második kötetéből.