Egy kis csöndet szeretnék
A koronavírus-járvány miatt védőmaszkot viselő utcazenész hegedül a Nyugati téri aluljáróban 2020. március 18-án (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Az ember olyan, amilyen. Ormótlan szörnyeteggé csak olyankor változik, amikor megpróbálja megsokszorozni a képességeit, remélve, hogy a jóból a több csak még jobb lehet. Pedig dehogy. Az óriások, akik valójában törpék, visszataszítóak.

Ki írja meg a hangszóró kultúrtörténetét? Pedig a nép által választott vezetők korszakát a vezetők által hergelt nép korszakától a politikában nem egyéb, mint a hangerősítő és hangtovábbító berendezések terén végbement fejlődés választja el. Ha nincs hangszóró, ha nincs rádió, nincs Hitler. A készülékeken a parlamenti szónoklat emelkedett hangneme, a bizalmas beszélgetés közvetlensége, a nyilvános vitában elhangzó érvek árnyalatai „nem jönnek át”: hatásuk egy tömegrendezvény közönségére ugyanolyan visszás, esetleg nevetséges, mint azok számára, akik otthon, papucsban hallgatják ugyanazt a média közvetítésével. A szónokoknak tehát meg kellett tanulniuk a hallgatók tömegét hiszterizáló vagy szórakoztató modort. Egy olyan beszédmódot, amely nem valakihez, hanem akárkihez szól.

A hangszóró végezte el az egyénekből szervezett közösség, a közösségekből építkező társadalom átgyúrását tömegtársadalommá. Mióta tömeg vagyunk, mások a vágyaink, megváltozott az ízlésünk és az ingerküszöbünk is megemelkedett. Megkedveltük a zajt, ha már nem tudjuk elkerülni. Nem volt más választásunk. Ebbe viszont belebetegszünk.

Előbb-utóbb kitavaszodik, kisüt a nap, és a nyitott ablakon keresztül szabadon áramlik szobánkba a súlyosan szennyezett, mégis frissnek tűnő városi levegő, s vele együtt az éktelen ricsaj. Budapest belső kerületeinek lakói és a főútvonalak mentén élők némi szorongással várják ezt az évszakot.

A nagyvárosokban őrjítő – de már megszokott – utcazajban élő, a hangfalakból bömbölő zenén nevelkedett nemzedékek hallása, idegrendszere sokféleképpen károsodik. Figyelmünk szétszórt, alvásunk felszínes. Irtózunk a csendtől, de a mások zajából is elegünk van, ezért utazás közben, de gyakran társaságban is a saját zajforrásainkat illesztjük a fülünkre, vagy zajkeltő és hangszóró berendezéseinkkel igyekszünk versenyre kelni a többiekkel. Közös művünk, a lárma ezáltal egyre nő.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!