Egy magyar kutató a norvég bak gidák védelmében

Belegondoltak már, hogy mi lesz azoknak a háziállatoknak a hímjeivel, amelyeket szinte kizárólag a tejükért (vagy tojásukért) tartanak? Igen, megölik őket már újszülött korukban. Így jártak a legutóbbi időkig a kis bakkecskék is szerte Nyugat- és Észak-Európában, de egyre nagyobb az ellenállás ezzel a pazarló gyakorlattal szemben. Egy magyar kutató, Vas Judit Norvégiában példátlan kutatássorozatba kezdett, hogy javítson a hagyományos norvég gazdaságokban élő, kifejezetten tanulékony és élénk társas viselkedésű kecskék életminőségén.

Etikus húsevés. Ez a kifejezés újnak hathat abban a világban, ahol a korszellem az állattartás immoralitását és ökológiai fenntarthatatlanságát diktálja. Sok igazság van abban, hogy a többségében növényi alapú táplálkozás egészségesebb, és kisebb az ökológiai lábnyoma. Egyszerűen azért, mert ott kimarad egy táplálkozási szint a növény és a növényevő állat között, és minden szinten a felvett energia nagy része kárba vész. Az állattenyésztést és -fogyasztást etikátlannak tartók egyszerre támadják a tartási gyakorlatot, amely szerintük nem veszi figyelembe az állatok jólétét, és a speciális célra tartott állatok sokaságának pazarló elpusztítását.

Vegyük például a kecskéket, amelyeket természetesen meg lehet enni, a nyugati világban mégse túl népszerű a húsuk. A tejük és a belőlük készülő sajt azonban kedvelt, így tartják őket. Skandináviában a mezőgazdasági hagyomány szerves része a kecsketartás, és az utóbbi időben egyre több kistermelő is tenyészti őket. Ennek oka részben a tradíciók tisztelete, részben az alkalmazkodóképességük és kíváncsi természetük: vagyis szerethetőségük. Csakhogy a tejelő emlősök is körülbelül fele-fele arányban születnek hímnek és nősténynek, de a hímeknek gazdasági szempontból nem sok hasznuk van.

Erről is olvashat a cikkben:
• Rájöttek: meg kell enni a kecskét
• Sokkal bonyolultabb gondolkodású állatok, mint az elsőre tűnhet
• Barátságok és ellenségeskedés is kialakul közöttük