Vajon mikor jönnek a buldózerek, hogy felvegyék a harcot a kísértetház lyukacsos falai ellen? – merül fel bennem minden alkalommal a kérdés az Istenhegyi út alsó szakaszán sétálva. A műemlék épület romokban, félig leomlott vakolattal várja lassan húsz éve üresen a boldog feltámadást vagy az életveszélyessé nyilvánítást követően a legális bontást. Mellé, egykori telkére néhány éve jellegzetes lakóparkstílusú házakat húztak fel.
Nehezen elviselhető trópusi forróságban kapaszkodom fel a kerítésre, miután a buszmegálló környékéről az utolsó járókelő is eltűnt. A bokroktól, a gaztól alig látni valamit. A ház, amelynek legalább a feléről leverték a vakolatot, ajtaját betörték, hanyatlásában is impozáns. Elsőre a debreceni Déri Múzeum ugrik be róla ott a kerítés tetején. Mint hamarosan kiderül, nem csupán az amatőr műemlékvédő okoskodik bennem, hanem véletlenül sikerült ráhibáznom: mindkettőt Györgyi Dénes tervezte, az Istenhegyi út 8-at Pollacsek Bernát jól menő belvárosi angol- és francia női szabónak.
A nagy méretű villa, a két világháború közötti magyar neobarokk építészet magas színvonalú relikviája részben megőrizte enteriőrjeit, megmaradtak a díszrácsok, a kandalló, a rokokó tükör a romok között, a fák, a pozdorjalappal fedett kerítés takarásában. Rosch Gábor szakíró mondja az épületről: „A szimmetrikus épülethasábhoz az utca felől erőteljes, kör alaprajzú tömeg csatlakozik, melyen a barokkos díszítésű bejárati kapu és emeleti ablak határozza meg aszimmetriatengelyt. Manzárd teteje különösen meredek hajlású, előtte balusztrádos párkányzáródással”.
• Kik lakták a villát?
• Hogy került a BM-hez?
• Mikortól számíthatjuk a pusztulásának kezdetét?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
