Hirtelen tűnt el a végekről a katolikus egyház egyik legbefolyásosabb alakja

Amikor R. Gábort bevezették a kiskunfélegyházi járásbíróság legnagyobb termébe, önkéntelenül is a lábfejére néztem. Először is, mert a megbilincselt, megtört plébános is így tett: mintha csak a saját lépéseire figyelne, úgy haladt leszegett fejjel két robusztus rendőr között a tárgyalóterembe, imaszerűen összefont kezében egy füzetet szorongatva. Másodsorban pedig azért, mert utolsó szolgálati helyén, Nagybaracskán a cipő, pontosabban annak hiánya volt R. Gábor ismertetőjegye.

– Mindig szandálban vagy papucsban járt, és egyszer a hívek azt mondták, hogy összeadnak neki egy cipőre. Ő akkor azt mondta, lenne rá pénze, azért járt papucsban, mert régen, talán a katonaságnál elfagyott a lába, és nem bírja a cipőt – meséli egy férfi. Ő a vasárnapi misét követően a nagybaracskai plébániáról lép ki, éppen ugyanolyan kéztartással, mint Gábor atya a félegyházi járásbíróság liftjéből. Csak neki nem füzet van a kezében, hanem Pio atya képmása, ahogy minden templomból kilépő kezében.

Szandál és papucs

Ez az anekdota nagy segítségemre volt, amikor a helyieket kérdeztem arról, mi a véleményük arról, hogy korábbi plébánosuk ellen bírósági eljárás zajlik többrendbeli, hatalmi, befolyási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés miatt. Ügyéről először a Pesti Srácok írt, akkorra már az előkészítő tárgyalást megtartották, ezen nyolc év letöltendő fegyházbüntetést javasolt az ügyész, amit R. nem fogadott el és tagadott. Így a bizonyítási eljárással vette kezdetét az eljárása, ám ez már zárt ajtók mögött zajlik. Ezt kérte a nagy sajtóérdeklődés mellett induló per első ülésén az ügyész és a védő is, aminek a bíró helyt adott, többek között azért, mert van az ügyben tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett is.