Nem hittem, hogy ez még létezik. Az egymilliomodik! (Vásárló, látogató, megrendelő, néző, szurkoló, bárki). Azt gondoltam, elmúlt már ez a szokás, ez a mímelt szerencse, hogy valakire ráböknek, ön az egymilliomodik, hiszen a kísérő cécó, virágcsokorral, ajándékkal a múlt rendszerben olykor politikai köntöst öltött. Gondoltam, elfoglalta már helyét a letűnt, korjellemző idétlenségek archívumában, akár a szocialista munkaverseny, a kommunista szombat, az élüzemünnepség és egyebek.

Tévedtem, ez az egymilliomodik dolog fellelhető még ma is, csak másképp. Egyszerű, mosolyos reklámmá alakult. Büszke cégek ezzel a blikkfanggal hirdetik, hogy sokan kedvelik őket. Jók vagyunk, immár lám, hányadik megkeresést kapjuk! Alig győzzük. (Hajrá!)

Én itt egy régi egymilliomodikra emlékezem, kínos félmosollyal.