Egyre több a szifiliszes ember, közöttük egyre több a fiatal nő

A kormány nemrégiben bejelentette, hogy kötelezővé teszik a terhes anyák szifiliszszűrését a második trimeszterben is (eddig csak az elsőben volt kötelező). Idén már 23 baba hunyt el az anyjától elkapott fertőzés következtében, ami nemcsak az Európai Unióban számít kiugróan soknak, de a néhány évvel ezelőtti magyar állapotokhoz képest is hatalmas szám. Mi történik a háttérben?

Amikor egy betegség gyakorisága néhány év alatt az ötvenszeresére ugrik, az teljes joggal tölti el riadalommal az orvosi közösséget és a teljes társadalmat. Ez különösen igaz akkor, amikor egy sokszor halálos kimenetelű magzati, illetve csecsemőkori betegségről van szó. Pláne, ha a kérdéses kór megfelelő magatartással megelőzhető, de a legtöbben – totálisan tévesen – azt gondolják róla, hogy a letűnt korok nyavalyája, amely a XXI. században már nem is létezik, vagy legalábbis a fejlett világban nem fenyegeti az embert.

A szifilisz (régies nevén: vérbaj) közismert betegség, talán a legismertebb „régi” szexuális úton terjedő fertőzés (STI). Csakhogy a legtöbben nem a mindennapokban jelentkező közegészségügyi veszélyként gondolnak rá, hanem afféle orvostörténeti furcsaságként. Ha egy történelmi sorozatban vagy regényben prostituáltak, tengerészek vagy a társadalom alján tengődő, kiszolgáltatott emberek szerepelnek, és megjelenik a történetben a szexuális kizsákmányolás, akkor szinte magától értetődően előkerül a szifilisz is. De a nézők az epizód befejeződése után megnyugodva lélegeznek fel, úgy tudván, hogy az orvostudomány, a higiénia és általában a fejlődés miatt napjainkban a vérbaj már csak a múlt egyik visszataszító csapása.

Erre kiderül, hogy évente több tucat baba hal meg Magyarországon (nem a harmadik világban) szifiliszben, sokszor még a születése előtt.