Elnök a buliban

– Hallod, öcsém, itt van a Magyar Péter!
– Ne szívass! Itt, a buliban?
– Itt. Egyszer csak megjelent a borászok pultjainál a tumultus kellős közepén. A tömeg meg körbeveszi, simogatják, futnak utána, mint a kiskutyák. Totál káosz.

A fenti párbeszéd szombaton este, 8 óra körül zajlott le két férfi között a Szekszárdi Szüreti Napokon, akik épp mellettünk sodródtak el a beláthatatlan emberáradatban. Nem sokkal később pedig már a miniszterelnök posztjában láthattuk, hogy bizony a rendezvényen nemcsak Magyar Péter rajongói voltak jelen: a kormányfőt egy étkespult előtt, vásárlás közben öntötték le borral.

Tősgyökeres szekszárdiként jól ismerem a több évtizedes hagyománnyal büszkélkedő rendezvény menetrendjét és méretét, így könnyen felmérhető, milyen kockázatot vállalt a miniszterelnök, amikor nemes egyszerűséggel belesétált a szombat esti forgatagba. A négynapos rendezvény csúcsa a szombat délután és az este: ezen a napon délután tartják a szüreti felvonulást, amelyen most éppen nemzeti rekord született: csak a népviseletben vagy más egyenöltözetben felvonulók száma elérte a 3100 főt, amire természetesen rengeteg ember, a felvonulók többszöröse volt kíváncsi. Ilyenkor jönnek be a fesztiválra a környező falvakból, kisvárosokból is az emberek, hogy megnézzék a család büszkeségét, a még a dédnagymama által hímzett népviseletben felvonuló fiút vagy lányt, aztán bent maradnak estig, meghallgatják a sztárfellépőt, falatoznak valamit az étkes udvarban, torkukat pedig jó szekszárdi borral, kinek-kinek ízlése szerint egy rubinvörös merlot-val, vagy már idei gyöngyöző roséval, esetleg egy könnyű fehér irsai olivérrel öblítik.

A becslések szerint ezen a szombaton általában 20-30 ezer ember fordul meg a rendezvényen, döntő többségük délután és este, természetesen a város főterére, a Béla király térre koncentrálódva, ahova ilyenkor szinte az összes szekszárdi borász kitelepül, és hangulatos pergolák alatt várja a poharazni vágyókat. Így hát, talán mondanom sem kell, itt többnyire senki sem szomjas.