Németország: Mit nem lehet pénzért megvenni?

Ezt a november 6-át megemlegeti Németország! Donald Trump választási győzelme önmagában elég ok lett volna, de Olaf Scholz német kancellár aznap este kirúgta a kormányból Christian Lindner (FDP) pénzügyminisztert. A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek (Grünen) és a liberális FDP hárompárti koalíciója ezzel megbukott. Az európai demokrácia egyik bástyájának politikai válsága tovább mélyült, a bizonytalanságot az ütemet vesztett német gazdaság fokozza. Vajon 2024-ben megbicsaklott az a rendszer, amelyet a második világháború utáni Németország alapítói 75 évvel ezelőtt kitaláltak?

„Férfiak!” Elmondása szerint ez volt az első gondolata a Németországot 16 éven át kancellárként szolgált Angela Merkelnek, amikor Olaf Scholz tőle szokatlanul éles hangnemben bejelentette Christian Lindner eltávolítását a kormányból. Scholz a bizalomvesztést rótta fel a pénzügyminiszternek és azt, hogy gyakran keresztbefeküdt az ország javát szolgáló javaslatoknak. A casus belli Lindner 18 oldalas azonnali gazdasági fordulatot sürgető irata volt, amely a lelassult gazdaság felpörgetése, a versenyképesség növelése jegyében született. (A Bundesbank előrejelzése szerint a német gazdaság 0,2 százalékkal zsugorodik 2024-ben.) A jelek szerint Lindner a kormány helyett inkább pártját kívánta jobb helyzetbe hozni a kormányzati ciklus 2025-ös zárása előtt. Akciója és a politikai körülmények – beleértve a 2025-ös költségvetés körüli nézetkülönbségeket is – a koalíció szétrobbanását okozták. Néhány héttel később derült ki, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) valójában kész forgatókönyvvel készült a kiugrásra. Erről értesülhetett Scholz, aki Lindner látványos eltávolításával vágott a liberálisok elé – ezzel lényegében felütve az előre hozott választás kampányát.

Ugyanabban a folyóban az FDP?

A kancellár látványos felháborodása, a német politikától és az eddig mutatott arcélétől elütő heves hangvétele alighanem Scholz őszinte pillanatainak egyike volt. A jelzőlámpa-koalíció 3 éve alatt számos alkalommal kényszerült hol az FDP-hez, hol a Zöldekhez alkalmazkodni. Ez még akkor is keserves simulékonyságot követelt, ha a német politika – ellentétben a magyarral – alapvetően épít a különböző szintű együttműködésekre (az ellentétes oldalon állók a tartományi kormányokban gyakran egymás mellett dolgoznak). Merkel a Spiegelnek adott interjúban egyébként a Scholz–Lindner-pengeváltását azért minősítette „férfidolognak”, mert szerinte a férfiak hajlamosak túlságosan személyükre venni a sértéseket. Maga úgy véli, jobb az iroda falai között kiabálni, mint a nyilvánosság előtt. A liberálisok, a szocdemek és Zöldek viszont folyamatosan ezt csinálták: a sajtóban hangosan ármánykodtak; a belső viták pedig annyira a koalíció napi működéséhez tartoztak, mint az átlag németországi polgár étrendjéhez a currywurst és a döner.