Előretolt helyőrség

Amikor a Németh-kormány 1989 szeptemberében úgy döntött, szabad utat enged nyugat felé a hazánkban tartózkodó keletnémet menekülteknek, azt demonstrálta, hogy az országnak a szovjet tömbhöz való tartozása már nem több puszta formalitásnál, s egyértelmű a távozás szándéka onnan. A határnyitáshoz fel kellett függeszteni az NDK-val kötött megállapodás vonatkozó passzusát, a bejelentés előtt a kormány képviselői nyugatnémet politikusokkal is egyeztettek. Magyarország átállt.

A keleti blokkból a nyugati érdekszférához történő átállás egy olyan válság megoldását jelentette, amelyre az egész akkori világ feszülten figyelt. A német újraegyesítésnek, Európa erőszakos kettéosztottsága megszüntetésének lökést adó lépés olyan, csak az 1956-os forradalom idején megszerzetthez hasonlítható erkölcsi tőkét biztosított a magyarságnak, amelyet nagyjából mostanra sikerült felélni. Hogy ebből mennyit tudott hasznosítani az ország a rendszerváltás után, nem ennek a cikknek a témája. A dicsőség fénye az egész nemzetre vetült, nem ok nélkül: az utolsó pártállami kormány döntését támogatta a változásért megmozdult társadalom és a politikai porondra fellépett ellenzék.

Mintha most egy ellenkező irányú változásnak lennénk a tanúi. Az Orbán-kormány kényes geopolitikai pillanatban, Amerika és Kína szembenállásának kiéleződése idején tesz látványos gesztusokat olyan autoriter vezetők és rezsimek felé, akik és amelyek a nyugati világ ellenségeként lépnek fel.

Erről is olvashat a cikkben:
• „A miniszterelnök számolhat azzal, hogy az Európai Unió akár fejlesztési pénzek visszatartásával is bünteti a jogállamiság szisztematikus leépítését.”
• „Orbán Viktornak a választás előtt minél több, szabadon elkölthető pénzre van szüksége, nem nagyon válogat, ha finanszírozót keres. Meggyőződésem szerint erről is szól a Fudan Egyetem idehozatala.”

A teljes cikket a Magyar Hang május 7-én megjelent 2021/19. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!