Menü


„Elterjedt a tisztességtelenség polipja” – Lee Miller Magyarországon

„Elterjedt a tisztességtelenség polipja” – Lee Miller Magyarországon
Lee Miller (jobbról a második) amerikai női haditudósítók között 1943-ban (Fotó: Wikipédia)

Kétezer-huszonnégy novemberében került a hazai mozikba a Lee című film, amely Lee Miller (1907–1977) amerikai fotós, modell és újságíró életéről, elsősorban a második világháborús időszakáról szól, főszerepben Kate Winslettel.

Lee neve fiatalon a szürrealista mozgalommal, később a háborús fotózás világával kapcsolódott össze. Pályafutása során számos területen alkotott maradandót, személyisége megosztó volt, nem hagyományos dokumentarista fotósként alkotott, koncepciói voltak egy-egy témáról, amelyeket jól át tudott adni képein is. A húszas években Párizsba költözött, ahol Medgyes László tanítványa és szeretője lett. Lee ekkor még csak 18 éves volt. „Medgyes pedig a kortársak szerint valamiféle párizsi playboy – írja Akinek színházművészeti iskolája volt Párizsban: Medgyes László című tanulmányában Galácz Judit –, akiről a Lee-t meglátogató amerikai barát, a Vanity Fair alapító szerkesztője, Frank Crowninshield ezt írta: »Ha összeszedjük a hat legérzékibb kortárs párizsi művészt, akkor (…) Medgyest is be kell venni, aki szerint a művészet nem más, mint erotikus kaland«. A viszonyról tudomást szerezve a rendes amerikai mérnök papa azonnal átszelte az óceánt, és hazacipelte Lee-t. Aki persze hamarosan viszszatért az igazi otthonának érzett Párizsba, és elkezdődött a Lee Miller Man Ray regény.”

A Lee-film elején kapunk ízelítőt ebből a bukolikus, két háború közötti időszakból. Lee Man Ray tanítványa és múzsája lett, együtt dolgoztak a szolarizációnak nevezett technikán, amely révén különleges fényhatásokat hoztak létre képeken, majd szerepelt Jean Cocteau filmjében, kapcsolatba került olyan művészekkel, mint Salvador Dalí vagy Pablo Picasso. Ebben az időszakban Lee már saját szürrealista fotókat és divatfotókat is készített.

A második világháború alatt a Vogue tudósítójaként dolgozott, ő lett az egyik első női háborús fotóriporter. Megörökítette a londoni bombázásokat, majd a szövetségesek oldalán a normandiai partraszállást és a náci koncentrációs táborok felszabadítását is. Képei dokumentálták a háború borzalmait, és hozzájárultak a nők szerepének átalakulásához a háborús újságírásban. Ikonikus fotói, mint például amikor Hitler kádjában fürdött – amit kollégája, David E. Scherman készített róla –, vagy az SS-tiszt holtteste a csatornában, Dachauban, 1945-ben, mára már mindenütt ismertek. Utóbbival kapcsolatban olvashatjuk: „1945 júniusában megjelent, saját felvételeivel illusztrált cikke a »Believe it« – Lee Miller cables from Germany, (Hidd el – Lee Miller távirata Németországból) rövid időn át gyakorolt komoly hatást a közvéleményre. A Dachauban készített képek részben ugyancsak követik a felfedezés és dokumentálás traumatikus folyamatát, részben igencsak visszatérnek a szürrealizmus és avantgárd fotográfiai hagyományát átvevő, visszaidéző mozzanatokhoz, eljárásokhoz. Az elmúlt évtized során legendássá lett, agyonidézett, túlhasznált, a dachaui tábor melletti kanálisban úszó SS-katona holttestét ábrázoló, április 30-án készült felvétel részben hasonló a lipcsei képek metódusához. (…) Lee Miller mégsem bízott a dokumentumokban »magukban«, jól látta, hogy a felvételek jelentős része, ha akaratlanul is, de az uralkodó normatív vizuális rendet követik, s vette magának a bátorságot, hogy a fotográfus korszakban elvárt és elfogadott szerepéből következőnél jobban, tudatosabban és aktívabban avatkozzon be a képteremtés folyamatába.” (György Péter: Hitleriána. Tisztatáj. 2013. január. 65. o.)

György Péter idézett cikkében „zavarba ejtőnek” nevezi a sok esetben megrendezettnek tűnő, vagy éppen a Hitler-kádas képnél egyértelműen berendezett fotókat, de Leenek ez alapvető koncepciója volt. Egyébként Lee Millernek 2015-ben volt egy kiállítása a bécsi Albertinában, amiről több cikket is olvashatunk, ezekből kitűnik, hogy igen vegyes fogadtatása volt a tárlatnak. Talán igaz lehet a megállapítás: „A művészettörténeti kánon – mint sok más női alkotó esetében, gondoljunk csak a preraffaelita művészekre – a szépsége révén emlegette, tehetségét figyelmen kívül hagyta, elfeledte.” (Farkas E. Lina: A nő, aki Hitler kádjában fürdött és halottakat fotózott a Vogue-nak: Lee Miller. NLC. 2022.)

Az igazság az, hogy Lee Miller története és fotói fontos történelmi emlékeink, hiszen tényleg végig a „frontvonalban” volt a világháborúban. A háború után azonban nem tudott egyből megállni, és ellátogatott Ausztriába, Magyarországra és Romániába is. Fotóinak és visszaemlékezéseinek ez a része a második világháború utáni Magyarország helyzetének egy nagyon érdekes, számunkra rendkívül szomorú arcát mutatja.

Erről szól még a cikk

Erről is olvashata  cikkben:
• Mit tapasztalt Lee Miller Budapesten?
• Hogy került konfliktusba Slachta Margit nővérrel?
• Miért tanulhatnánk nagyon sokat tőle?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!

Weiner Sennyey Tibor  
Nádasi Balázs 2025. február 06., 21:07

Búcsút inthetünk a másfél fokos felmelegedésnek is?

Már nincs messze az idő, amikor néhány évente jöhetnek olyan halálos hőhullámok, amelyek korábban százévente fordultak elő.
Magyar Hang 2025. február 06., 21:05

Megvan David Pressman következő munkahelye

Visszatér korábbi munkahelyére, a Jenner & Blockhoz.
Magyar Hang 2025. február 06., 20:16

Tűzifát osztogatnak Magyar Péterék

A poliitkus szerint Orbánék sok százezer magyar emberről teljesen megfeledkeztek vagy lemondtak.
Magyar Hang 2025. február 06., 20:04

Flaszter 336. – Jó hír! Megszűnt a szegénység

Témáink: Párkapcsolati erőszak. Bocsánatot kért a rendőrség. Gazdag szegények. Újabb rémtörténet a magyar egészségügyben.
Magyar Hang 2025. február 06., 19:03

Kötöttfogás 332. – Tudjuk, ki járatja le Orbán Viktort

Témáink: Rákosdubaj: ki nyert? Itt a legújabb: hrivnyabaloldal. Gáza ára. Trump békéje egyre fájóbb.
Nyéki Martin 2025. február 06., 18:55

Mekkora siker Majka új száma, a Csurran, cseppen?

Cikkünkben nem a dal politikai vonatkozásait vizsgáljuk, hanem azt, hogy a tízmillió fölötti megtekintés a legnagyobb videómegosztó oldalon milyen eredmény valójában.
szzsl 2025. február 06., 18:35

Angela Merkeltől izzik a német választási kampány

Egyre durvább a hangnem, Sahra Wagenknecht Merkelt tette felelősség az AfD szárnyalásáért, és a volt kancellárt a párt anyjának nevezte.
R. Kiss Kornélia, Koncz Tamás 2025. február 06., 16:59

Csepreghy Nándor: Kíváncsian várjuk a főváros terveit

A miniszterhelyettes nem gondolja, hogy a rákosrendezői területet áron alul kínálta a magyar állam az arab befektetőnek.

„Elterjedt a tisztességtelenség polipja” – Lee Miller Magyarországon

„Elterjedt a tisztességtelenség polipja” – Lee Miller Magyarországon
Lee Miller (jobbról a második) amerikai női haditudósítók között 1943-ban (Fotó: Wikipédia)

Kétezer-huszonnégy novemberében került a hazai mozikba a Lee című film, amely Lee Miller (1907–1977) amerikai fotós, modell és újságíró életéről, elsősorban a második világháborús időszakáról szól, főszerepben Kate Winslettel.

Lee neve fiatalon a szürrealista mozgalommal, később a háborús fotózás világával kapcsolódott össze. Pályafutása során számos területen alkotott maradandót, személyisége megosztó volt, nem hagyományos dokumentarista fotósként alkotott, koncepciói voltak egy-egy témáról, amelyeket jól át tudott adni képein is. A húszas években Párizsba költözött, ahol Medgyes László tanítványa és szeretője lett. Lee ekkor még csak 18 éves volt. „Medgyes pedig a kortársak szerint valamiféle párizsi playboy – írja Akinek színházművészeti iskolája volt Párizsban: Medgyes László című tanulmányában Galácz Judit –, akiről a Lee-t meglátogató amerikai barát, a Vanity Fair alapító szerkesztője, Frank Crowninshield ezt írta: »Ha összeszedjük a hat legérzékibb kortárs párizsi művészt, akkor (…) Medgyest is be kell venni, aki szerint a művészet nem más, mint erotikus kaland«. A viszonyról tudomást szerezve a rendes amerikai mérnök papa azonnal átszelte az óceánt, és hazacipelte Lee-t. Aki persze hamarosan viszszatért az igazi otthonának érzett Párizsba, és elkezdődött a Lee Miller Man Ray regény.”

A Lee-film elején kapunk ízelítőt ebből a bukolikus, két háború közötti időszakból. Lee Man Ray tanítványa és múzsája lett, együtt dolgoztak a szolarizációnak nevezett technikán, amely révén különleges fényhatásokat hoztak létre képeken, majd szerepelt Jean Cocteau filmjében, kapcsolatba került olyan művészekkel, mint Salvador Dalí vagy Pablo Picasso. Ebben az időszakban Lee már saját szürrealista fotókat és divatfotókat is készített.

A második világháború alatt a Vogue tudósítójaként dolgozott, ő lett az egyik első női háborús fotóriporter. Megörökítette a londoni bombázásokat, majd a szövetségesek oldalán a normandiai partraszállást és a náci koncentrációs táborok felszabadítását is. Képei dokumentálták a háború borzalmait, és hozzájárultak a nők szerepének átalakulásához a háborús újságírásban. Ikonikus fotói, mint például amikor Hitler kádjában fürdött – amit kollégája, David E. Scherman készített róla –, vagy az SS-tiszt holtteste a csatornában, Dachauban, 1945-ben, mára már mindenütt ismertek. Utóbbival kapcsolatban olvashatjuk: „1945 júniusában megjelent, saját felvételeivel illusztrált cikke a »Believe it« – Lee Miller cables from Germany, (Hidd el – Lee Miller távirata Németországból) rövid időn át gyakorolt komoly hatást a közvéleményre. A Dachauban készített képek részben ugyancsak követik a felfedezés és dokumentálás traumatikus folyamatát, részben igencsak visszatérnek a szürrealizmus és avantgárd fotográfiai hagyományát átvevő, visszaidéző mozzanatokhoz, eljárásokhoz. Az elmúlt évtized során legendássá lett, agyonidézett, túlhasznált, a dachaui tábor melletti kanálisban úszó SS-katona holttestét ábrázoló, április 30-án készült felvétel részben hasonló a lipcsei képek metódusához. (…) Lee Miller mégsem bízott a dokumentumokban »magukban«, jól látta, hogy a felvételek jelentős része, ha akaratlanul is, de az uralkodó normatív vizuális rendet követik, s vette magának a bátorságot, hogy a fotográfus korszakban elvárt és elfogadott szerepéből következőnél jobban, tudatosabban és aktívabban avatkozzon be a képteremtés folyamatába.” (György Péter: Hitleriána. Tisztatáj. 2013. január. 65. o.)

György Péter idézett cikkében „zavarba ejtőnek” nevezi a sok esetben megrendezettnek tűnő, vagy éppen a Hitler-kádas képnél egyértelműen berendezett fotókat, de Leenek ez alapvető koncepciója volt. Egyébként Lee Millernek 2015-ben volt egy kiállítása a bécsi Albertinában, amiről több cikket is olvashatunk, ezekből kitűnik, hogy igen vegyes fogadtatása volt a tárlatnak. Talán igaz lehet a megállapítás: „A művészettörténeti kánon – mint sok más női alkotó esetében, gondoljunk csak a preraffaelita művészekre – a szépsége révén emlegette, tehetségét figyelmen kívül hagyta, elfeledte.” (Farkas E. Lina: A nő, aki Hitler kádjában fürdött és halottakat fotózott a Vogue-nak: Lee Miller. NLC. 2022.)

Az igazság az, hogy Lee Miller története és fotói fontos történelmi emlékeink, hiszen tényleg végig a „frontvonalban” volt a világháborúban. A háború után azonban nem tudott egyből megállni, és ellátogatott Ausztriába, Magyarországra és Romániába is. Fotóinak és visszaemlékezéseinek ez a része a második világháború utáni Magyarország helyzetének egy nagyon érdekes, számunkra rendkívül szomorú arcát mutatja.

Erről is olvashata  cikkben:
• Mit tapasztalt Lee Miller Budapesten?
• Hogy került konfliktusba Slachta Margit nővérrel?
• Miért tanulhatnánk nagyon sokat tőle?

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!

Weiner Sennyey Tibor  
Ugrás az oldal tetejére