Van egy polc a szobámban, ahová azokat a könyveket teszem, amelyeket bármikor szívesen nyitok ki. Nem árulom el, mik vannak itt, talán majd egyszer. Most csak egyről írok. Kezembe került innen az a könyv, amit fiatal anyaként olvastam utoljára. Jókai Anna remeke ez: Szegény Sudár Anna. Akkor, első olvasásra is megkapott, átéreztem, átéltem, mondatait többször átrágtam magamban. Ám most, hogy én is a főszereplő korába, még inkább élethelyzetébe kerültem, újraolvastam.
Ugyanekkor történt, hogy elmentünk pár napra Erdélybe, a könyv történetének helyszínére. Természetesen a bőröndömbe került, jó lesz majd ezt olvasgatni ott. Ám nem tudtam elővenni. Nem ment, nem akadt a kezemre. Élnek még azok az érzések, azok a gondolatok, még ha csak foszlányokban és bőven átértelmezve, mint a könyvben, de mégis.
Erdély választott szülőföldem, nem tud év eltelni anélkül, hogy át ne lépném a határát. Határát…
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
