
Egy hosszú évtizednyi NER-tapasztalat birtokában tisztábban látjuk a világot magunk körül: élesek a körvonalak, hangsúlyosak a színek és világosak a formák. A szavak és a dolgok újra egymásra találnak, a krumplileves végre ismét krumplileves lehet. Köszönettel tartozunk ezért a kommunikációt az óvodai foglalkoztató füzetek retorikája szerint alakító kormánypropagandának, a valódi érdem azonban mégis a miénk, befogadóké. Mi tesszük azzá a NER-t, ami. Mi értelmezzük, mi szolgáljuk, mi éljük meg a madárfüttyös mindennapjait. Mi vagyunk, akik sportnemzetté avatjuk e szalmalángoktól ölelt kis országot. És ha eddig nem is tudtuk pontosan, mit jelent ez a fémesen csattogó hangsor, amely reflektálatlan büszkeséggel tölti el a keblet, az elmúlt hónapokban napvilágot látott visszaélések, az erőszak és a szexuális zaklatás egyértelműen kijelöli a címeres mezbe bújtatott nemzeti identitás kereteit.
Mert a sportnemzet talán nem is a stadionok frissen nyírt gyepén gyarapszik, talán jobban szereti az uszodai öltözők párás zugait, a szertárak félhomályát és a csukott ajtók mögötti hallgatást. Ott teremnek az igazi olimpiai érmek. Nagy hiba lenne persze egyenlőségjelet tenni az erőszak és az élsportban elért sikerek közé, legalább akkora, mint minden fényesre lakozott diadalból kifelejteni a szenvedést és a megaláztatást. Az aránytalanságot mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen amíg a sérülések jó részéről sosem hallunk, vagyis az erőszak egésze feltáratlan marad, a nemzetstratégiai jelentőségűvé nemesült győzelem totalitása megkérdőjelezhetetlen. Annyi vagyunk, amennyit megnyerünk.
A teljes cikket a Magyar Hang január 7-én megjelent 2022/2. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!