És mégis mozi a Föld!

Ez a találmány fogja megváltoztatni a világot – írja Nizzából Jókai Mór valamikor 1900 körül, amikor először lát mozgófényképet egy kávéház falára kivetítve. Aki A jövő század regényében megjósolta a XX. századot, ezúttal sem tévedett. Samuel Goldwin, a hollywoodi filmcézár nem volt ennyire előrelátó. Amikor a harmincas évek elején – a mozi fénykorában – bemutattak neki egy új találmányt, a televíziót, nem látott benne üzleti fantáziát. Azt mondta, az emberek nem bolondultak meg, hogy ilyen rossz minőségű, kis méretű képek kedvéért lemondjanak a mozi élményéről. Ha valaki, hát ő ismeri a közönséget, gondolhatta. De nem számolt az emberek igénytelenségével és kényelemszeretetével. 1970-ben, a televízió fénykorában főiskolai mesterem, Herskó János azzal biztatta (vagy ijesztgette) a filmes hallgatókat, hogy a mozi és a televízió még csak a kezdet, mert a mozgókép hamarosan átveszi a beszélt nyelv szerepét, az emberi érintkezés univerzális médiuma lesz. De nem voltunk benne biztosak, hogy komolyan gondolja-e.

Vagy hogy pont erre gondolt volna. Mert az audiovizuális távközlés forradalma, mint általában a forradalmak, mindenekelőtt a saját gyermekeit falta fel. A mozi kiment a divatból, a film visszazüllött drágán előállított szuperlátványossággá, amit a plázák szórakoztató-központjaiban mutogatnak. Az új művészeti ág, amely Jean-Luc Godard szerint másodpercenként huszonnégy kocka igazság szeretett volna lenni (miféle kocka, a digitalizált nemzedék magyaráztassa el magának a szüleivel), elveszítette kivételes vonzerejét. Az igazság felszívódott a techno-telemédiumok által előállított virtuális világban. Az igazság iránti kereslet nem volt fizetőképes. Azóta az van, amiről sokan tudomást szereznek. Lenni annyi, mint közvetítve lenni.

Az otthonukba hurcolt kis képernyőkön a nézők előbb bárgyú sorozatokat követtek az ájulásig. A természetet lecserélték természetfilmekre, az ismerőseiket médiacelebekre, akiket mindenki ismer, az ízlésüket és a véleményüket a legnagyobb médiafelületek tulajdonosainak ízlésére és véleményére. Azután már otthonra sem volt szükségük: az okostelefon még kisebb képernyőjén mozgó alakok (játékok, klipek, webshopok, hírek, reklámok és pornóoldalak) bárhol elérhetőek lettek, és az emberek, egy végtelenített üzenet fogyasztói, átköltöztek a Globális Akárhol terébe, ahol pont azt kapják, amire mindig is vágytak: bármikor bármit. Vajon a legyek is ragaszkodásként élik meg, amikor odaragadnak a légypapírhoz?

A teljes cikket a Magyar Hang január 27-én megjelent, 2023/4. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!