Interjú egy volt észak-koreai katonával, aki tízévi szolgálat után menekült el hazájából
Kiskatonák kisollóval vágják a füvet Kim Ir Szen mauzóleuma előtt, 2013-ban (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)

Az Oroszországban vagy Ukrajnában lévő észak-koreaiak a saját túlélésükért küzdenek. Többek között ezt mondta a Magyar Hangnak az új nevén Pak Szongnamnak hívott dezertőr észak-koreai. Ő kijuthatott Oroszországba dolgozni, onnan menekült el idén februárban Kim Dzsongun ellenőrzése alól.

Az 1989-ben született vékony férfinak a vonásain látszik, hogy nem volt vele kegyes a sors. Az új nevén, Pak Szongnamként mutatkozik be, és a beszélgetés során többször elneveti magát, amikor a katonaévek abszurditásairól mesél – tíz évet húzott le egy Phenjan védelmét szolgáló egységben. 

– Én is egy zárt rendszerben, Ceausescu diktatúrájában nőttem fel, és arra emlékszem, hogy egy gyerek még a legnagyobb nélkülözés közepén is tud felhőtlenül boldog lenni. Ön hogyan emlékszik a saját gyermekkorára?
– Akkor azt gondoltam, hogy mi jól élünk és boldogok vagyunk. Azt mondták, a világban mindenütt máshol is éheznek az emberek, ezért azt hittem, az a természetes állapot. Ha boldog emléket kell keresnem, jó azokra az időkre gondolni, amikor a szüleimmel együtt ettünk, vagy az egész család együtt aludt.

– Egy humanitárius szervezet önkénteseként magam is négyszer jártam Észak-Koreában, így tudom, hogy a gyermekek ideológiai nevelése már az óvodában elkezdődik. Megtanítják nekik, hogy Észak-Korea a világ legnagyszerűbb országa, és a kedves vezető fáradhatatlanul dolgozik a népért. Vissza tud emlékezni arra, hogy ez az idealizált kép hogyan kezdett megfakulni önben, és mik voltak az első jelek, amelyek elgondolkodtatták: lehet, mégsem igaz az, amit önnek mondtak?
– Már egészen kis gyermekként megtanultam, hogy mindig meg kell hajolni a vezetők képe előtt és megköszönni nekik, hogy a világ legjobb országában élhetünk. Kicsit idősebb voltam már, amikor a szüleim szereztek kínai filmeket, és amiket abban láttam, elgondolkodtattak, hogy talán mégsem így van, másutt talán jobban élnek az emberek. Aztán amikor Oroszországba mentem dolgozni, ott rájöttem, mennyire át voltunk verve.

• Hogyan telt egy átlagos hétköznapja a seregben?
• Mit kaptak enni?
• Milyen volt az ideológiai nevelés?
• Látott-e kivégzést?
• Mit tudott Dél-Koreáról?
• Hogyan tudott megszökni?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap január 2-ig kapható 2024/51-52. karácsonyi dupla számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!