Freudi elszólás? Akár. Hogy miről beszélek, mindjárt kiderül.
Szeptember elsején este sikerült csak megnéznem Magyar Péter parlamenti beszédét, igen, azt, amiben az emlékképeket tételesen sorolgatva elmesélte a Paksnál elkészült fenékküszöb történetét. Természetesen nem név szerint, de fölsorolta a munkálatokban résztvevő összes szakembert és munkást, vízügyeseket és teherautó sofőröket, darusokat, és hát a honvédségtől érkezőket, helikoptereseket és másokat. A beszéd felénél, majd a befejezésekor is köszönetet mondott mindazoknak, akik nem nyaraltak (ezt néhányszor elismételte az ellenzéki képviselők felé fordulva, hogy ha lenne köztük, aki nem érti, az Adrián lebzselő Orbánra és Rogánra gondol), hanem dolgoztak a 40 fokos hőségben.
A kormányfő, ahogy azt tőle többször hallottuk, mondhatni: megszoktuk, elismételte: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!” A Tisza Párt képviselői fölállva tapsoltak, idiótának kellett lennie annak, aki nem értette meg: nem Magyar Péter beszédét tapsolták, hanem köszönetüket tolmácsolták, ha nem is szűnni nem akaró, de viharos tapssal. Nem föltételezem, hogy az ellenzéki képviselők ezt ne értették volna. Azt sem, hogy ne tudnák: a fenékküszöb megépítésére azért volt szükség (még ha ez nem is a végleges megoldás, csupán ideiglenes, de nagyon is jó), hogy ne kelljen leállítani a Paksi Atomerőmű utolsó, még működő reaktorát és turbináját, és azt, hogy ez centimétereken múlt. Azt is tudniuk kellett, miért ne tudták volna, hogy leállítás esetén komoly áramgondjaink lettek volna, és ahogy akkoriban hírül adták: töméntelen pénzbe került volna az ország energiaellátásához hiányzó áram importálása.
Azt is tudták, miért ne tudták volna, hogy ők is fogyasztók, az áram jelentős szerepet játszik az életükben, és ez akkor is zsebbe nyúlós kérdés, ha a kiskeresetűeknél és kisnyugdíjasoknál sokkal könnyedebben és lazábban képesek kifizetni a fogyasztásukat.
Mivel ezekről volt, kellett, hogy legyen tudomásuk, annyival minimum tartoztak (volna), ki kell mondanom: tartoznak!... a munkálatokat elvégző embereknek, hogy ők is „talpramagyaroznak”, fölállnak, és tapsolással mondanak köszönetet. Ők azonban ülve maradtak. Azokat a politikai hülye figurákat hozták, akik már eleve úgy ültek be a helyükre, hogy azokat, amik a kormányzó párttól jönnek, soha nem tapsolják meg. Sajnálom, hogy nincs jobb szó erre, mint a „hülye”, de ehhez tényleg hülyének kell lenni.
Nos, itt értünk el Freudhoz és az elszóláshoz.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
