Fájdalmas veszteségeink

Azok a fák mintha mindig is ott álltak volna. És ez tulajdonképpen így volt, mert amikor megszülettem, a Kazinczy utca fái bő fél évszázada burkolták tavasztól őszig árnyasba városkánk legfontosabb korzóját. Egyikük a középiskolánk kapuja előtt terebélyeskedett, de lám, mennyire nem figyel oda az ember arra, ami csupán úgy van; egyetlen felidézhető fasoros sztorim sincs, egyszerűen csak szerettük, hogy bájosan kisvárosias tőlük a hangulat. Így volt természetes.

Most viszont kivágták őket. Azt mondja a sátoraljaújhelyi illetékes szervezet, hogy különleges eszköz került beszerzése, amivel megvizsgálták a növényeket, melyek közül több olyannyira elöregedett, hogy „alkalmatlan a további ottlétre”, mert úgy a parkoló autókra, mint a járókelőkre veszélyt jelenthető állapotúnak ítélték. Mi több, azt is leszögezte a hatóság, hogy „tájidegen fák vannak a sorban, amik a későbbiek során nagyon nagy problémát jelentenek akár az út, a járda, vagy az épületek állagában, gondolunk itt a platánokra, amiknek az élettere sokkal nagyobb, és nem idevalók”.

A teljes cikket a Magyar Hang október 15-én megjelent, 2021/42. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!