Falaz a kormány az orvosbáróknak

Bár a kormány a szavak szintjén arra törekszik, hogy szétválassza az egészségügyi közellátást és a magánpraxisokat, a gyakorlatban ez mégsem valósul meg. Hogy mennyire nem, arról csak sejtéseink és tapasztalataink lehetnek, az állami szervek inkább a jól bevált módszerhez folyamodnak, és eltitkolják az adatokat.

Kész is vagyunk. Később szükség lesz még néhány kontrollvizsgálatra, de azt javaslom, hogy ne itt, kórházi körülmények között kerítsünk erre sort. Majd keressen meg, hogy időpontot egyeztessünk – ezek a mondatok egy helyi érzéstelenítés mellett végzett beavatkozás vége felé, de még a műtéti seb összevarrása előtt hangzottak el az operációt végző jó nevű specialistától az egyik fővárosi csúcsintézmény műtőjében. Az üzenetet – amelynek címzettje én voltam – ráadásul nem is bizalmasan közölte a doktor, azt a jelen lévő asszisztens, az aneszteziológus és a beavatkozást figyelemmel kísérő két rezidens is jól hallhatta. Ami pedig arra enged következtetni, hogy bár súlyos etikai aggályokat vet fel, mégis nyilvánvaló és bevett gyakorlat – sőt, már az edukáció része – lehet, hogy a közellátásban tevékenykedő orvosok egyes esetekben továbbra is minden gátlás nélkül magánpraxisuk felé terelik pácienseiket.

Milyen kísérleteket tett eddig a kormány a magán- és közellátás szétválasztására?
Milyen jogi kiskapu segíti az ügyeskedő orvosokat?
Mennyire elterjedt, hogy orvosok a közellátásban betöltött állásuk mellett magánpraxissal is rendelkeznek? 

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 29-ig kapható 2024/34. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!