Fapados válságkezelés

Bár a válságkezelés sohasem hálás feladat, valószínűleg kevesen gondolták, hogy az újabb ciklusát megkezdő Orbán-kormány legelső intézkedéseit egy olyan kínos ügy fémjelzi majd, mint a Ryanairrel vívott csörte. Abban, hogy a vita hamar kocsmai színvonalúvá vált, nagy szerepe volt a légitársaság nem éppen diplomatikus stílusáról ismert vezérigazgatójának, Michael O’Learynek (akinek „mentségére” szóljon, hogy nem csak olyan kis halakat képes leidiótázni, mint Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, hanem akár még Boris Johnson brit miniszterelnököt is). Ha viszont eltekintünk a kevésbé emelkedett hangvételtől, és – mint a költő mondja – gépen szállunk fölébe, láthatjuk, hogy a különös pengeváltás milyen sokat elárul a magyar közéletről és annak állapotáról.

Kezdjük a közvetlen kiváltó okkal, az úgynevezett extraprofitadóval. Tudjuk, hogy adót általában egyetlen kormány sem kedvtelésből emel, hanem kényszerűségből, ahogy azt is tudjuk, hogy ilyenkor mindenki igyekszik lehetőség szerint édesebbé tenni a keserű pirulát. A most bevezetett különadók extraprofitadóként való keretezése azonban ugyanaz a szemérmetlen valósághajlítás, amely mára a Fidesz mindennapos gyakorlatává vált. Míg Nagy Márton máig vehemensen érvel amellett különböző fórumokon, hogy extraprofit igenis létezik – elsősorban háború idején, pénzügyi és energiaszolgáltató cégeknél –, addig a Ryanair-vezér kirohanásai élesen exponálták, hogy az új adónem olyan szektorokat is érint, amelyek a járvány éveiben egyenesen veszteségesnek bizonyultak.

• Miért érintették kínosan a kormányt a Ryanair lépései?
• Miért hajmeresztő a válaszul elindított fogyasztóvédelmi vizsgálat?
• Hogyan világítja meg az ügy az ellenzék válságát is?

A teljes cikket a Magyar Hang július 1-jén megjelent, 2022/27. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!