Fáradó és élénkülő időszerűségekről

Hát itt ülsz.
Lépcsęfordulónyi csendben.
Szilánkjaidból így lehetsz egész.
Ne félj.
Fájni már nem fog élesebben
az elvágott mondatok közti rés.

Ez még a hátha-mégis,
hogyha-mégse.
Fejed felett
a lámpafény dadog:
(neon-madárka szárnya,
rebbenése.)

Még ne szólj.
Még nem kell kimondanod.
(Székely Szabolcs)

mióta 1605-ben Strasbourgban megjelent a legelső nyomtatott újság, a Relation aller Fürnemmen und gedenckwürdigen Historien („Minden fontos és emlékezetes történelmi esemény kapcsolata”), azóta illik, hogy egy újságcikk aktuális legyen. Rendre szokásom, hogy megosztom az olvasókkal tépelődéseimet, miről írjak 2025-ben itt és most Magyarországon, vajon mi lehet éppen a legaktuálisabb. Ugyanakkor egyre nagyobb bajban vagyok, mert az aktualitások jellege utóbbi másfél-két évünk során alig változott.

Orbán Viktor jó pár hónapja nagyon szeret aktuális lenni, és tényleg, lelkesen is csimpaszkodik Magyar Péter demokratikus ámokfutásába. Több mint egy hete például közéleti desszertnek kínálta az ATV-n Rónai Egonnak adott interjúját. Széljegyzet: a „desszert” szó részemről nem véletlen, jelentése az, hogy „elmozdított”, „félretett”, a francia desservir igéből származik, amelynek jelentése: „leszedni az asztalt”. Vagyis szó szerint a desszert lényegében politikai pályafutásának egy utolsó fogása volt. Nos, aki aktualitásokból él – újságírók, politikusok, elemzők –, több mint egy hét után ezért nyalja meg mind a tíz ujját.

Bevallom, én is belekezdtem nézni az össznépi meglepetéssel kísért programot.