Félelem, gyűlölet és bojkott

Miközben a világ az orosz–ukrán háború befagyasztásában bízik, kevés figyelem jut a több mint negyed évszázada befagyott koszovói konfliktusra, amelynek sehol nem látni még a végét. Koszovóban jártunk, hogy megnézzük, hol tart a szerb–albán megbékélés, illetve, hogy mit vár a lakosság az új kormánytól.

A legrosszabb az lenne, ha az Albin Kurti-féle Vetëvendosje (Önrendelkezés) alakítana kormányt, és nemcsak a szerbeknek, hanem az albánoknak is – ezt Ivica Simic, a Kosovo Online újságírója mondta nekem, amikor a február 9-ei parlamenti választások első eredményeit vártuk. Kosovska Mitrovica északi részén jártunk, ahol döntő többségben szerbek élnek, akárcsak az Ibartól északra fekvő négy községben, amelyeket azonban továbbra is albán politikusok vezetnek, mert a 2023-as önkormányzati választásokat bojkottálták a szerbek.

Félnek kirakni a szerb zászlót

Az Ibar északi partján fekvő szerb többségű városrész főutcája ma már egészen más, mint néhány évvel ezelőtt. Akkor szerb és orosz zászlók lengedeztek a villanypóznákon, most már csak egy-két szakadt szerb zászló árválkodik a korzón. A helyiek attól félnek, ha kitennék a nemzeti lobogót, retorziók érnék őket a hatóságok részéről. Míg pár éve a főtér egyik épületének falán a koszovói háború egyik szerb győzelme, a kosarei csata hőseinek emlékét megörökítő graffiti díszelgett, mostanra fekete festékkel fújták fel. Koszovói kollégánk szerint ez még a legkisebb baj errefelé. Azt mondja, Albin Kurti személyében eddig olyan autokrata vezetője volt Koszovónak, aki minden erejével a szerbek elűzésén dolgozott. Az elmúlt másfél évben az ultranacionalista miniszterelnök a szerb többségű településekre nagyszámú rendőrt küldött, nem is beszélve a különleges erők bevetéséről. Ivica Simic szerint Kurti az albán lakosságban felerősítette a dominanciára való törekvést, amelynek hatására az itteni szerbekben tovább nőtt a félelem.