Hogyan reagált a magyar filmgyártás ’56-ra? A forradalom már 1957-ben feltűnik a vásznon, és 1970-re a pufajkás egyértelműen negatív, a német megszállókkal összevethető szereplővé alakul. „Forradalmi filmszemle” Révész György Éjfélkor című, 1957-es alkotásától Szabó István 1970-es Szerelmesfilmjéig.
Belőlem itt embert csináltak, színészt. Most szökjem el innen? Az ember nem hagy maga mögött romokat – mondja János (Gábor Miklós) feleségének, a táncművész Vikinek (Ruttkai Éva), aki mindenáron menni akar, mert családját kitelepítették, osztályidegen származása miatt, őt pedig a pálya szélére szorították. Révész György 1957-es, Éjfélkor című alkotásában a házaspár pró és kontra érveket sorakoztat fel arról, miért érdemes, és miért nem disszidálni. A forradalom a történetben nem játszott központi szerepet, de alig egy évvel az események után először jelenik meg játékfilmen.
A történtek értékelése az Éjfélkor-ból kimarad. Az újdonsült házaspár annyit tud meg balatoni nászútján, hogy Pesten zavargások vannak, és lőnek. Miután nagy nehezen hazatértek vízivárosi lakásukba, dönteniük kell. A csoport 1956. december 31-én éjfélkor indul Nyugatra. Az asszony végül elmegy, a férj viszont marad, mert magyar színészként itthon a helye.
Az állásfoglalástól való tartózkodás érthető: 1957 átmeneti év volt. Már zajlottak perek, születtek halálos ítéletek, de az élet könnyebbnek tűnt, mint a Rákosi-rendszerben; a sajtó hangvétele is csak lassan-fokozatosan fordult vissza az előző évek sztálinista zsargonjához. A filmgyártás – a műfaj sajátosságaiból adódóan – kis késéssel követte az eseményeket, az újraszigorodást. Amikor viszont néhány évvel később a forradalom ismét a mozivászonra került, már a nyers propaganda, a klasszikus kemény kommunista sematizmus dominált.
„Reszkes icig”
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
