Kannibalizmus és több mint száz fős legénység rejtélyes veszte tette híressé a Franklin-expedíciót

A ma élő rokonának DNS-e alapján azonosították az elátkozott Franklin-expedíció harmadik legmagasabb rangú tisztjének maradványait. Ő az első áldozat, akiről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a testét (valószínűleg halála után) elfogyasztották a még életben lévő társai. Messze a Franklin-expedíció végződött a legborzalmasabb tragédiával (a legénység minden tagjának halálával) az északi sarkvidék felé indított felfedezőutak közül. Bár a szerencsétlenül járt hajók messzebb jutottak az északnyugati átjáróban, mint előttük bárki, az utókort mégis a kannibalizmus és a több mint száz fős legénység rejtélyes veszte fogta meg igazán.

A Kanadához tartozó Vilmos király-szigeten fémdobozba zárva a brit Admiralitásnak címzett üzenetet találtak 1859-ben, 11 évvel az utolsó bejegyzés írása után. Az üzenetet (pontosabban üzeneteket) előre nyomtatott űrlapra írták, amit a brit hajók legénységei hagytak hátra, amikor a balsorsuk miatt nem tudtak személyesen kapcsolatba lépni semmilyen más hajóval vagy szárazföldi településsel. A nyomtatvány első üzenete 1847 májusában íródott, és arról tudósított, hogy a Sir John Franklin vezette expedíció két hajója, az Erebus és a Terror 1846 szeptembere óta a jégbe fagyva vesztegel, de egyébként jól haladt célja, az északnyugati átjáró teljes feltérképezése felé. Az első üzenet írása előtt pár nappal nyolc ember elhagyta a hajókat, hogy megpróbáljon a szárazföldön eljutni egy lakott településre.

A papíron szereplő második üzenetet James Fitzjames, az Erebus kapitánya (és az expedíció akkor még életben lévő legmagasabb rangú vezetője) hagyta majdnem egy teljes évvel később, 1848. április 25-én ebben arról számolt be, hogy továbbra sem tudtak kiszabadulni a jég fogságából.