Sztálin és a kandúrenergia – a XX. század izgalmas kordokumentumai érkeztek Budapestre
A Frida Kahlo fotógyûjteménye címû kiállítás a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Házban a másnapi megnyitó előtt tartott szakmai- és sajtóbejáráson 2024. október 17-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

A mexikói festőművész, Frida Kahlo (1907–1954) rövid élete során hatalmas privát fotóarchívumot gyűjtött össze. A több mint hatezer fényképből álló kollekció halála után mexikóvárosi otthona, a Kék Ház (Casa Azul) elzárt fürdőszobájába került néhány rajz, levél, öltözék mellett, és csaknem öt évtizeden át rejtve maradt a nyilvánosság elől. Frida férje, a XX. század legnagyobb hatású mexikói művészének tartott Diego Rivera a rejtett anyagot barátjára, Lola Olmedóra bízta azzal az utasítással, hogy 15 évig ne nyissa ki. Olmedo asszony azonban úgy érezte, ha Frida férje nem akarja a nyilvánosság számára láthatóvá tenni ezeket a tárgyakat, akkor ehhez neki még kevésbé van joga. Így esett, hogy végül csak az ezredfordulót követően fedezték fel az archívumot, és kezdték meg a katalogizálást.

A képekből most először mutatnak be válogatást Magyarországon. A budapesti Mai Manó Házban jövő év elejéig látható kiállítás nem kronologikus rendben követi végig a mexikói művész életét, hanem kollázsszerűen villant fel belőle részleteket, személyes történeteket, szülőföldjének meghatározó eseményeit, a korszak fontos pillanatait, azokat a politikai szereplőket, akik meghatározták Frida Kahlo gondolkodását, mint Sztálin vagy Lenin. Megjelennek a mexikói őslakosok, akik rendszeres látogatói voltak a Kék Háznak, és akiket Frida elszántan védelmezett, de a mexikói forradalom pillanatai és egyik vezére, Emiliano Zapata alakja is megelevenedik. Rajta kívül is számos fontos ember portréja jelenik meg, olyanoké, akik a XX. század közepén Mexikóban megfordultak, vagy akikkel Frida jó kapcsolatot ápolt: ott van ebben az arcképcsarnokban Isamu Noguchi (akit Edward Weston fényképezett), Alfred Stieglitz, Dolores del Rio, Alice Rahon, Lucienne Bloch és Pita Amor is.

Ahogy a festmények, a fényképek is különleges jelentőséggel bírtak Frida Kahlo számára: dagerrotípiákat, vizitkártyákat gyűjtött a XIX. századból, személyessé formálta a pillanatfelvételeket, kivágott belőlük tárgyakat és alakokat (hogy az eredeti narratíva megsemmisítésével a hiányt még inkább kiemelje), versekkel, dedikációkkal látta el őket, vagy épp rúzsos csókot lehelt rájuk – ezek a fragmentumok mind saját identitásának bonyolult töredezettségére reflektálnak.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!