Mire menne egy kisebbségi komplexusban szenvedő reménybeli önkényuralmi rendszer történelmi filmek nélkül? Minél bizonytalanabb a (nemzeti) identitás, annál fontosabb, hogy a szórakozásnak álcázott propaganda garantálja a melldöngető pátoszt. De itthon hiába várták el másfél évtizeden keresztül, csak nem sikerült egy normális, vagy akár csak nézhető történelmi mozgóképet összehoznia a rendszerhez hű – és ettől nem függetlenül kevéssé tehetséges – alkotóknak.
A visszafogottan csapnivaló Hadik, a mulatságosan vacak Aranybulla, a nagyravágyóan kisszerű Tündérkert és a filmként értelmezhetetlen Most vagy soha! jelölte ki a NER mozgóképes múltteremtését. Elment sokmilliárd forintnyi közpénz, csak azért, hogy kiderüljön, a filmezés valójában egy szakma. Mert járhatnak bármekkora luxusterepjáróval a kormányhű producerek, egy tisztességes alkotáshoz a lojalitásért cserébe kapott vagyon messze nem elegendő. Hogy mekkora károkat okoztak a magyar filmnek a Lajos Tamások és a Rákay Philipek, azt paradox módon éppen a NER legnagyobb szenzációja, a március 8-án bemutatott Hunyadi sorozat mutatja meg. És ennél még messzebb is merészkedik a kritikával a széria.
Az összesen 25 milliárd forintból forgatott tízrészes Hunyadiban csaknem 16 milliárd a magyar állam támogatása, vagyis minden egyes néző meghitelezett legalább egy statisztát, már csak ezért is muszáj a magunkénak tekinteni a szériát. Meg persze azért is, mert a TV2 sorozata – amely valójában nemzetközi koprodukció – szinte kötelezővé teszi a hazafias részvételt: nem elég csak leülni a képernyő elé, teljes magyarságunkat kell felajánlani a produkcióért cserébe. A Hunyadi nem pusztán Hunyadi János története, hanem a magyar bátorság, a magyar hősiesség és a megkérdőjelezhetetlen erkölcsű magyar hazafiság bájosan naiv meséje. És ebben rejlik a veszedelmes ereje.
A sorozat Bán János (írói nevén: Mór) azonos című regényfolyama alapján készült, voltaképpen a kanadai-magyar producer Robert Lantos személyes projektjeként: közel másfél évtizedig hajtotta a sorozatot, és a kitartása eredményre vezetett. A széria a valaha volt legnagyobb, legszebb, leghitelesebb és persze a legdrágább produkció – legalábbis Magyarországon. A költségvetése vetekszik a Vaják vagy a Trónok harca büdzséjével, és ez meg is látszik rajta. Itt nem hat-nyolc katonával vettek fel egy csatajelenetet, és nem papírmasé várfalak között kergetőznek a komor tekintetű színészek. De vajon elég-e ennyi?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
