Furcsa kémjátszma, pukizó pillangó és politikai lejáratás: meddig megy el Orbán?

Semmiféleképpen nem, ezt mindenképpen el kell kerülni, még a NATO-kötelezettségek teljesítése is problematikus lenne egy velünk határos ország esetében, ahol magyar kisebbség is él – így reagált kedden Szentendrén Lázár János a Magyar Hang kérdésére. Lapunk arról érdeklődött, felmerült, felmerülhet-e bármilyen formában, hogy magyar katonák akár békefenntartóként ukrán területre lépjenek. A Szabad Európa május 12-én írt arról, hogy információik szerint a háborúnak volt két olyan pontja, amikor a Kárpátaljára való bevonulás „felmerülhetett a politikai elit egyes tagjaiban. Az első ilyen közvetlenül az orosz agressziót követő hetekben történt, amikor valós veszélynek tűnt az ukrán állam gyors összeomlása.” (…) A másik alkalom „Donald Trump elnökké választásának idejére esett (…), ekkor olyan forgatókönyvvel is számolhattak a kormányban (…), hogy az új elnök azonnal leállítja Ukrajna támogatását”.

Kormányzati szinten az építési és közlekedési miniszter jelentette ki először nyilvánosan – vagyis utólag számonkérhető módon –, hogy nincs és nem volt ilyen forgatókönyv. – Ukrajna hosszú hetek, hónapok óta beleavatkozik a magyar belpolitikába, például a kormány gyengítésével, kormányzati vezetők lejáratásával. Szerintem az ukrán titkosszolgálat kőkeményen dolgozik Magyarországon – tette hozzá ugyanakkor a tárcavezető.

Az elmúlt napokban több vezető kormányzati szereplővel próbáltunk kapcsolatba lépni, hogy bepillanthassunk a folyamatok hátterébe. Akadt is olyan vezető pozícióban lévő politikus, aki a háttérben részletekbe bocsátkozott. Lázár szavaihoz hasonlóan ő is leszögezte, soha eddig nem hallott arról, hogy békefenntartói ambícióink lennének Ukrajnában. – Nincs is értelme még ilyesmiről konkrétabban beszélni, mert nincs megállapodás, nem ismertek egy esetleges misszió keretfeltételei, és Oroszország egyetértése nélkül nem lehet beküldeni semmilyen erőt, mert az beláthatatlan eszkalációhoz vezetne. Meg kell várni, hogy a főbb érintett felek asztalhoz ülnek-e, és utána lehet majd a kérdésről érdemben beszélni. Akkor felmerülhet egy magas szintű nemzetközi politikai és jogi mandátum a demarkációs vonal ellenőrzésére, de akkor sem elrettentő erőként, hanem hagyományos monitoring szerepben, széles földrajzi összetétellel, esetleg az ENSZ biztonsági tanácsi mandátuma alapján, orosz, amerikai, kínai, francia, brit és ukrán egyetértéssel. Ehhez az is szükséges, hogy az orosz fél is belássa, tűzszünet, tárgyalás kell, enélkül nem térhetnek vissza a nemzetközi fórumokra – más módon a harcok lezárására nem látni a lehetőséget.