Koruk legeredetibb tehetségei voltak, de alig maradt valami a magyar művészházaspár életművéből

Először látható a maga teljességében a XX. századi modern magyar festészet saját utas művészházaspárjának – Galimberti Sándornak és Dénes Valériának – megmaradt életműve. Ráadásul a tárlathoz kapcsolódó művészettörténeti kutatások korábban Galimbertinek tulajdonított képről bebizonyították, hogy készítője valójában Dénes Valéria volt.

Rövidre szabott, személyes tragédiákkal terhelt művészsors jutott Galimberti Sándornak és második feleségének, Dénes Valériának. Az első világháborút megelőző időszak legeredetibb tehetségei voltak, minden konvencionális köteléktől mentes művészek: Dénes Valéria szabad szellemű, merész alkotó, emancipált nő, aki megújította a hazai piktúrát, Galimberti Sándor pedig elvitathatatlanul a magyar kubizmus egyik legjelentősebb képviselője. A plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig minden stílusban kipróbálták magukat, ahogy Európa művészeti központjait is sorra járták Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és Hollandiáig.

Dénes Valéria 1877-ben született Budapesten asszimilálódott zsidó polgári családban. A szülők akarata ellenére választotta a festői pályát, mert a művészet menekülést jelentett számára a nyomasztó valóság elől: gerincsorvadás miatt kerekesszékbe kényszerült édesapja egyre romló állapota az egész család életére hatással volt. A Vajda Zsigmond, illetve Hollósy Simon örökségét továbbvivő Szablya-Frischauf Ferenc magániskolájában tanult. Kiemelkedő tehetségét ekkor fedezték fel, a mester hamar közönség elé tárta a fiatal művész alkotásait. Dénes Valéria a nagybányai művésztelepen ismerkedett meg Galimbertivel, akinek tanácsára Párizsban telepedett le, ahol Henri Matisse tanítványa lett. 1911-ben kötött házasságot az olasz, Triesztből származó katolikus felmenőket és részben francia ősöket magáénak tudható Galimbertivel.