Menteni a menthetőt – Gálvölgyi János esete és az elhallgatott rendszerhibák

Menteni a menthetőt – Gálvölgyi János esete és az elhallgatott rendszerhibák

Az Országos Mentőszolgálat megkülönböztető jelzést használó mentőautója halad a fővárosi Margit körúton (Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)

Túlterheltség, szervezési gondok, pocsék bérek és az ezek miatti súlyos munkaerőhiány egyszerre jellemzi az Országos Mentőszolgálatot. Arra, hogy nagyobb bajok vannak, csak egy-egy kirívó esetből lehet következtetni, a rendszerhibák tabusítva vannak.

Gálvölgyi János esete után be lett fenyítve az állomány, senki nem fog nyilatkozni, mindenki félti a s.ggét – név nélkül is csak ennyit mondott az egyik fővárosban szolgáló mentőorvos. Arról próbáltunk faggatni, hogy belülről és a hivatalos kommunikáció által ideálisnak ábrázoltakon túl hogyan is fest a mentésirányítás, illetve milyen rendszerszintű problémákkal kénytelenek szembesülni a szolgálatot teljesítő mentők. Mint mondta, a legtöbben nem az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) iránti lojalitásból vagy anyagi megfontolásból tartják a szájukat – a sofőrök, mentőtechnikusok és mentőtisztek fizetése is igen rossznak mondható –, hanem azért, mert szenvedélyük a mentőzés. Az anyagi megbecsültség hiánya ugyanakkor egyértelműen munkaerőhiányhoz vezet.

A téma végre bekerült a közbeszédbe: Gálvölgyi Jánost néhány hete súlyos légzési nehézségekkel lánya szállította kórházba azt követően, hogy jó háromnegyed órán át hiába vártak a kihívott mentőre Budapesten. Később kiderült, hogy a színművész életveszélyes állapotban volt. Az ügyből – nyilvánvalóan a színművész országos ismertsége okán – botrány kerekedett, amelynek nyomán az OMSZ, de még Pintér Sándor belügyminiszter is vizsgálatot rendelt el. Előbbi szervezet szóvivője, Győrfi Pál néhány nappal később elő is állt azzal, hogy a vizsgálat lezárult, a mentésirányító hibázott, a rendőrség pedig nyomoz. Vagyis rendszerszintű, azaz a szakterület és esetleg a kormányzat felelősségét is felvető problémára utaló jelet nem találtak. (Hogy kerestek-e, arról nem tudni.) 

• A szakemberhiány mellett milyen gondokkal kénytelen szembenézni a szakterület?
• Miért végez az egyébként is kapacitáshiánnyal küzdő OMSZ olyan feladatokat, amelyeket másnak kellene?
• Elégségesek-e a lakosság orvosi ellátással kapcsolatos ismeretei?
• Milyen lépéseket tesz az OMSZ azért, hogy a mentés és mentésirányítás megfelelően működjön?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap május 26-án megjelent, 2023/21. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

 

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!