Gerendai Károly: Az utolsó utáni pillanatban vagyunk

A döntés napján a Tisza Párt közleményében még Karácsonnyal mutyizó milliárdos voltam, két nap elteltével már azt olvastam a kormány lakájmédiájában, hogy én rendeltem magamhoz Magyar Pétert és a Szigetet is csak azért akarom megmenteni, mert közpénzmilliárdokat remélek így lenyúlni. Tényleg megáll az eszem – idézte fel Gerendai Károly a Sziget körüli városházi események sajátos politikai vetületeit. A nagyvállalkozó a Magyar Hangnak elárulta, valóban tiszás lett-e, és mit szól ehhez a kormányoldal.

– Tényleg lesz Sziget 2026-ban? 
– A szavak szintjén állítólag eddig is mindenki szerette volna, hogy legyen, mostanra pedig úgy néz ki végre, hogy – elvi síkon – a Fővárosi Közgyűlés frakciói részéről is megvan a többség támogatása. Sőt azt remélem, végül egyhangúan fognak az engedélyeink ügyében szavazni. Mindenesetre az már biztató jel, hogy előzetesen rábólintottak a legutóbb benyújtott javaslatra és a megállapodáshoz szükséges lépések meghozatalára. Mivel jelenleg még érvényben van a korábbi szerződés, ami 2026-ra is szól, az ígéretet pedig megkaptuk a hosszú távra, nekünk ez már elegendő ahhoz, hogy ráforduljunk az érdemi szervezésre. Bízunk benne, hogy a főpolgármester úr szavait idézve „már valójában csak egy jogtechnikai lépés vár a döntéshozókra”. És a tovább lépéshez ezen a héten gyorsan alá kellett írnom a szerződést a szervezőcég, vagyis a Sziget Cultural Management Zrt. átvételéről a jelenlegi tulajdonossal, a Superstruct Entertainmenttel.

– Kívülről nézve a minapi városházi eseményeket az a kép rajzolódik ki, hogy a többséget biztosítani képes Tisza a tartózkodásával eltaktikázta magát, aminek eredményeként az internet népétől rövid úton kiérdemelte a Sziget sírásójának címét. De a hálátlan szerep jelentette politikai kockázatot hamar felismerte Magyar Péter, aki már másnap reggel találkozott is önnel, majd kiposztolta, hogy megegyeztek, minden rendben. Belülről ön mindezt hogyan élte meg? 
– Hasonló érzésem volt nekem is, de hogy pontosan mik is voltak a motivációk, azt tőlük kellene megkérdezni. Most épp kampányidőszak van, ilyenkor minden politikai erő azt nézi, milyen hasznot tud egy-egy szembejövő témából kikanyarítani magának. Arról nem volt senki részéről vita, hogy szükség lenne a Sziget Fesztivál fennmaradására, csak mindenki arra játszott, hogy a szavazók szemében majd ő lehessen a megmentő, ezért rá akarta erőltetni a többiekre a saját javaslatát. Mivel senki sem akarta a főszerepet átengedni a másiknak, a pártok frakciói elkezdték azt a veszélyes játékot játszani, hogy nézzük meg, ki rántja el később a kormányt. Végül senki nem rántotta el, aminek a Sziget lett az áldozata. Aztán a választóik reakcióit látva rádöbbentek, ez senkinek nem lesz így jó, ezért szerencsére újragondolták. A problémára végül úgy tűnik, ha nehezen is, de sikerül megoldást találni, az utolsó javaslatot a jelen állás szerint már támogatják a fővárosi frakciók. Pedig a helyzet korábban sem volt olyan bonyolult: a jelenlegi tulajdonos kivonul a magyar piacról, és nem folytatja a fesztivált, ezért kérelmezte a jövőre még hatályos bérleti szerződés felmondását, ami egy hatósági szerződés esetében az előfeltétele annak, hogy új hosszú távú megállapodást köthessünk a fővárossal, a hozzánk visszakerülő Sziget Zrt.-vel.

Persze az új megállapodás, némileg módosult feltételekkel kellene majd megszülessen, hiszen egy jelenleg üzletileg durván ráfizetéses, de közben Budapestnek és az államkasszának jelentős bevételt termelő eseményről van szó. A kért kedvezményekkel nem is volt baja senkinek a vita során. Ráadásul azt csak az első három évre kértük és vállaltuk, hogy később részletekben visszafizetjük, így valójában nem károsodna a főváros bevétele sem. Viszont, ha végül nem lenne fesztivál, akkor sokkal jelentősebb bevételektől esnének el, mint amekkora kedvezményt adnának. Ezért aztán abszolút nem értettem, miért úgy merült fel a részükről a kérdés, ha nincsenek garanciák, akkor inkább ne is legyen Sziget, és ezáltal tuti ne legyenek bevételek sem. Úgy csináltak, mintha nem értenék, hogy addig nem tudok garanciát vállalni semmire, amíg nem tudom átvenni a céget. Arra meg hiába vártak garanciát, hogy az eddigi tulajdonos tovább szervezi, hiszen ő bejelentette, hogy nem folytatja a Szigetet. Nekünk viszont pont azért van szükségünk a hosszú távú bérleti megállapodásra, mert ha nincs jövőkép, csak egy évre nem tudunk befektetőt találni. Végül bár több módosító javaslatról is szavaztak, és még el is fogadta a közgyűlés, hogy átcsoportosítások révén létrejön egy pénzügyileg is fenntartható megoldás, a Sziget megrendezhetőségének kérdésében mégis tartózkodott a közgyűlési többség, és ezáltal nem kapott zöld utat a rendezvény megmentése. Ezt követően, főleg a Tisza azonnal megkapta a kommentelőktől, hogy kinyírta a Szigetet, ami az én feltételezésem szerint is közrejátszott abban, hogy másnap reggelre találkozót kezdeményezzen velem Magyar Péter. 

– Hogy történt ez a találkozó, ki hívott kit?