Ha néhány évtizeddel ezelőtt meghallotta volna egy könyvbarát, hogy 2020-ban 190 oldalas, nagyalakú kötetek fognak megjelenni, amelyek oldalait nagyrészt nem szöveg, hanem grafikonok, halmazábrák, térképek, vagyis a megértést segítő grafikai eszközök töltik majd ki, valószínűleg végérvényesen megbizonyosodott volna arról, hogy az emberi műveltség a végóráit éli. Arról nem is beszélve, hogy az infografika szó teljesen idegenül csengett volna neki.
A második világháború infografikája pontosan ilyen könyv, és mégis (vagy inkább éppen ezért) nagyszerű olvasmány. A koncepció a címből sejthető: a háború történéseit, emberi és anyagi aspektusát, az általa létrehozott világrendet, illetve a benne részt vevő haderőket mutatja be ezerféle adatvizualizációs megoldás segítségével. És teszi ezt lebilincselő módon.
A szerzők hadtörténészek és egy grafikus, az olvasó pedig a kivétel nélkül poszterre kívánkozóan látványos lapokat nézegetve azon töpreng, hogy vajon melyik oldalnak volt nehezebb dolga: a történészeknek, hogy elfogadják a látvány érdekében szükségszerűen egyszerűsítendő információ tökéletlenségét, vagy a grafikusnak, hogy a történelem legkomplexebb fegyveres konfliktusának eseményeit mozgató adattömeget fogyasztható képekbe sűrítse.
A kötet a történelemtudomány adatközpontú irányvonalát követi, és olyan mennyiségű számot ad át az olvasónak, amelyek befogadása vizuális segítség nélkül elképzelhetetlen lenne még egy szakkönyvben is, pláne egy ismeretterjesztő munkában. Talán még ma is vannak, akik a képszerű információátadás megállíthatatlannak látszó terjedése láttán világvégét kiáltanak, de nincs mit tagadni azon, hogy ennek a könyvnek a lapozgatása sokkal élvezetesebb, mint a táblázatokba foglalt, megfoghatatlan számok böngészése.
Az oldalakon a legismertebb momentumokról is olyan információkhoz juthatunk, amire soha nem gondoltunk, pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük a látszólag összefüggéstelen jelenségek közötti kapcsolatot. A kötet enciklopédiának is beillik, hiszen nagyon kell gondolkodni olyan adaton, ami nem szerepel benne. Kiderül, hogy szövetséges bombázópilótának lenni nem volt kifejezetten nyugdíjas állás, ugyanis kevesebb mint negyedük úszta meg épen a dolgot. Igaz ugyan, hogy csak 3 százalékuk sérült meg, de ez azért volt, mert akit eltaláltak, az szinte mindig meg is halt (a pilóták 51 százaléka).
Hasonlóan izgalmas a légi háború másik oldala, amikor a brit királyi légierő védekezett az angliai csata idején a Luftwaffe bombázói ellen. Eközben összesen 1023 brit repülőt lőttek le a bombázók lövészei, és 487 pilóta (továbbá 50 fő földi személyzet) vesztette életét. A németek 1616 repülőt és 2662 pilótát (551 vadászpilótát, a többi bombázó) veszítettek. A polgári áldozatok száma 44 652 volt, de ehhez majdnem négymillió főt evakuálni kellett.
Jean Lopez et al.: A második világháború infografikája. Ford.: Marádi Krisztina. Kossuth Kiadó, 2020. 7500 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/44. számában jelent meg október 30-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/44. számban? Itt megnézheti!
