Guten Borgen

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dévényi István. Ez a Dévényi István meglehetősen naiv figura volt, mert az újságírói sors abban a kegyben részesítette, hogy zsurnalisztaként már akkor buborékban létezhetett, amikor az emberiség még fel sem találta a Facebook-alapú buborékelméletet. Emberünk tehát jött-ment a világban, járta a vidéket, írta kedves kis riportjait, juhászokkal terelgetett a késő tavaszi szellő simogatta nógrádi lankákon, bányászokkal ereszkedett a szénporszagú mélybe, pilótákkal repülte a Malév utolsó nagy madarát, miközben olyan publicisztikákkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, mint például a „De mi bajod a médiatörvénnyel?” című ábrándos jegyzet, amelyben őszinte rácsodálkozással tudakolta a háborgó baloldali, liberális értelmiségtől, hogy mi a baja a médiatörvénynyel. Háború sem volt, recesszió sem, mi több, télen hó esett, nyáron meg sok-sok eső, és úgy tűnt, hogy épül-szépül, aminek épülnie, szépülnie kell.

Ám akkor történt valami. Évzáró partira hívták, ahol fideszes politikusok is megjelentek, hogy a szigorúan száraz pezsgőbe ágyazódva úgy este tíz körül megszülessen a következő rövid, ám annál tanulságosabb, az Elios-ügyről szóló párbeszéd:
D. I.: Ha én lennék a miniszterelnök, nem engedném a vejemet a közpénzek ötszáz kilométeres körzetébe.
Politikus: Hülye vagy? Ő találta ki neki.

A többi történelem – már nekem.

• Miért zseniális a dán Borgen sorozat?
• Hogy kerül a képbe Mészáros Lőrinc és Rogán Antal?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 30-án megjelent, 2022/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!