A San Franciscó-i városi tanács előbb – az Egyesült Államokban és talán a világon elsőként – első olvasatban elfogadta a rendelettervezetet, amely feljogosította volna a rendőrséget a robotokkal történő emberölésre, majd néhány nappal később, a hirtelen támadt felháborodás láttán hátraarcot hajtott végre, és elutasította a kezdeményezést. Ugyanakkor ez a visszakozás legfeljebb csak késleltetheti a robotok térnyerését a polgári rendfenntartásban – és az emberéletek ezzel járó alkalmankénti kioltásában.

A sci-fikből ismert posztapokaliptikus élethelyzeteket könnyedén elképzelheti bárki, és a popkulturális élmények biztosítják az ilyen hipotetikus szituációkra adott heves érzelmi reakciót is. Mindenki látott már Robotzsaru- vagy Terminátor-filmeket, így „tökéletesen” tisztában vagyunk azzal, mi fog történni, ha a gyilkolási célokkal és eszközökkel felruházott robotok öntudatra ébrednek, és az ártatlan emberek ellen fordítják fegyvereiket (miközben lehet, hogy a reális krízisek összetettségének értelmezése már kifogna sokakon). Mindezek tudatában nem érti az ember, mire számíthattak a San Franciscó-i városháza illetékes bizottságának tagjai, amikor november 29-én elfogadtak egy indítványt, amely lehetővé tette volna a rendőrségnek, hogy különleges körülmények között halálos csapás mérésére is alkalmas robotokat vessen be a bűnözők ellen.

„Nem a gyilkos robotokra” – írták hirtelen összegyűlt tiltakozók a transzparenseikre, amit látva az önkormányzati képviselők gyorsan visszacsináltak mindent, és egy újabb szavazás alkalmával elvetették a kezdeményezést. Valószínűleg polgárjogi tüntetés ilyen gyorsan még soha nem ért el eredményt Amerikában. De vajon pontosan mit tartalmazott az új városi jogszabály, amely így megrémisztette az embereket (illetve vajon ők tisztában voltak-e a rendeletmódosítás tartalmával)?

• Miért utasítja el a közvélemény ennyire az elképzelést?
• Volt- már példa robotokkal történő emberölésre a polgári életben?
• Mit hozhat a jövő?