Győzike is aluszik

Vihar előtti csend, így a közkeletű megfogalmazás a várható égzengés előtti nyugalmasabb időszakról, és nincs ez másképp a közélet, politika területén sem, ha történetesen a választások előtti néhány békésebb hétre gondolunk, ami még megadatik nekünk, választópolgároknak a néha gyomorforgató acsarkodás előtt. Most még nyugodtak a napjaink, kampánymentes időket élünk, ember embernek nem farkasa, de pár hónap, és sajnos megváltozik minden. Élvezzük picit még az idillt, a harmóniát; árad a kisvárosi flow, nem téma a Soros meg a Zelenszkij meg a Berettyó mélyén búvárharangban Kárpátaljáról tárgyaló háttérhatalmak, Bájdennel az élen. A gigantposzterek békeidőszaki álmukat alusszák, és azon kötelességüket teljesítik, amit a kereskedelmi marketing valaha feladatul szabott ki rájuk: kedvezményes áru lakásdekorációs termékeket ajánlanak vagy éppen egy klímatechnikával foglalkozó vállalkozást népszerűsítenek. A lámpavasakon sem lóg semmi, ami olyasmi üzenetet hordozna, hogy „megvédjük az országot”, „mi erősek vagyunk” vagy hasonló agyzsibbasztó lózung, narancssárga háttérrel, piros-fehér-zöld sávokkal. A buszmegállók csillogó üvegportáljai mögött még nem Gyurcsány vagy Fekete-Győr bohócsipkás figurája vigyorog a megrémült kisdiákokra, hanem a közeli multinacionális vállalat kínál karrierlehetőséget egy csinos, távol-keleti stockfotós hölgy személyében.