Gyula és a nő

Mondom magamnak a minap, szoktam néha beszélgetni velem, szerencsére nem fennhangon, hogy ideje megnézni Gyulát. A Gyermek téren áll Gyula, Angyalföldön, hol máshol, ott szoborták őt szilárd anyagba, hogy pontosan milyenbe, ahhoz nem értek. Az elhatározást tett követte, mentem, néztem, leróttam. Érdekes ez mindig, olyanok ábrázolásával szembesülni, akiket ismert az ember, sertepertélt, ugrándozott körülöttük, figyelte, mit mondanak, jegyzetelt golyóstollal, újságcikkeket írt ennek alapján. Így volt Gyulával is, bent a Parlamentben, épületként nagybetű, miniszterelnök korában. Ment a folyosón komótosan, és ha volt kedve, megállt egy percre, ha nem volt, akkor meg nem állt meg, milyen különös. De követni és kérdezgetni lehetett, azt beszélik, manapság sokkal nehézkesebb az ilyesmi, nem lennék a zsenge tudósítók helyében.

Nézegettem tehát Gyulát a Gyermek téren, Angyalföld szívében, amint nem megy komótosan, hanem áll, mint a cövek, és megállapítottam: élethű. Nem úgy, mint például szegény Cseh Tamás néhány városrésszel arrébb, a Gellért téren. Azazhogy pontosítanom kell: Cseh Tamás is élethű a maga módján, van felhajtott gallérja és gitárja, csak épp olyan nyápic, amilyen a valóságban sosem volt. Cseh Tamás keménykötésű indián volt a valóságban.