Ha hajléktalant lát, fényképezés helyett inkább ezt tegye!

Amikor „János” bement a Galvani utca 44.-be, mindenki megdöbbent. Ebben, hogy ő megjelent a Magyar Máltai Szeretetszolgálat újbudai hajléktalanszállóján, több szociális munkásnak is sokhavi munkája volt. Aztán János nem sokkal később elhagyta az intézményt, de nem sokkal később visszament, amit szintén egy hosszú folyamatot záró sikerélményként könyvelt el a hajléktalanszálló és nappali melegedő személyzete.

– János mentális problémákkal küzd, hajlamos a depresszióra, és nem szeret kapcsolatot felvenni az emberekkel. Fél éven keresztül győzködték az utcás kollégák, hogy jöjjön be, rettegtek attól, hogy itt fog megfagyni a csövek alatt. Ma már János nem beszél magában a falhoz fordulva, hanem beül a többiek közé, és együtt tévéznek a közösségi helyiségben – mutat a Galvani út másik oldalára, az ott végighúzódó távfűtési vezetékekre az intézmény szociális munkása, Németh Attila.

*

A legnagyobb lélekszámú budapesti városrész, a Máltai szállójának otthont adó Újbuda legfrekventáltabb pontjain, a Móricz Zsigmond körtéren, a Kosztolányi téren vagy a Kelenföldi pályaudvar környékén is rendszeresen találkoznak az arra járók hajléktalanokkal, szerhasználókkal. Meg olyan kéregetőkkel, akik sötétedésre követelőkké válnak – és fosztogatókká is akár. Máshol is megtapasztalható mindez, Németh Attilával és a Galvani úti szálló másik szociális munkásával, Takács Viktorral is olyan részére mentünk ki a tizenegyedik kerületnek, ahol az autós forgalom ugyan nagy, de a gyalogosok előtt viszonylag elzártan tudnak élni azok a sátorlakók, akik például az egykori Zöld Pardon területén, a Petőfi híd budai oldalánál ütöttek tanyát a kiszáradt fűben. – Nem mondom, hogy gyakori, de találkoztam már azzal, hogy az uzsoraalbérletek mintájára felütnek bérsátrakat a városban, amiért pénzt kérnek a benne meghúzódóktól – meséli Németh Attila.

Takács Viktor pedig azt teszi hozzá, hogy ő ezt a fajta lakhatási kényszermegoldást korábban olyanoktól látta ezen a területen, akik a Tisza környékéről jöttek ide szerencsét próbálni Budapestre, aztán a Duna mellett kötöttek ki egy parkban. Akár sátorban, akár egy hálózsákkal letakart barakká lett gördeszkapálya félcsöve alatt. Mostanában pedig nagyon sok vidékről érkezett kristályfogyasztóból lesz rendszeres szerhasználó és/vagy fosztogató. Utal erre az is, hogy tizenegyedik kerületi bejárásunk alkalmával eljutunk egy olyan „táborba”, ahol a lakóalkalmatosságok között feltehetően lopott táskákat és kiborított tartalmukat találjuk a földön. Női ruhadarabtól elkezdve a bankkártyákon keresztül a rúzsig hever a fűben minden.