Ha hallgattál volna…

Igen, Balázs, ha tovább aludtál volna, úgy, ahogy Attila megírta, együtt a már szundizó villamossal, lapdával, a szunynyadozó szakadással a kabáton, nem kaptál volna egy méretes, hét mesebeli kokival fölérő pofont, személyesen Bródy Jánostól, akiről tudható, hogy nem Rejtő Jenő megálmodott figuráihoz hasonlóan osztja a világhírű taslijait, jelesül: nem szó szerint pofozkodik, inkább csak szavakkal viszi be a balegyenest a jobb(os)ra számító ellenfeleinek, és mint láttuk, most sem tett mást, fogta magát, és kommentelt egyet, ha már fölébredt Balázs, hogy amikor fölébred, ráébredjen a valóságra. Hidvéghiről (a Fidesz európai parlamenti képviselője – a szerk.) beszélek, aki a Facebook-oldalán megörvendeztette híveit, jelesül ezzel: „Brüsszelben, akik a jogállamiság bajnokainak adták ki magukat, most rács mögött vannak.”

Mielőtt folytatnám Balázs épp csak fölvázolt történetét, némi éllel emlegetem föl a kis magyar történelem lassan feledésbe merült történeteit, jelesül az Elios név alatt futó, települések teljes elsötétítését célul tűző projektet, amely akár kaphatta volna a „2. világosi fegyverletétel” fedőnevet, mert ennél világosabban nem sok korrupciós ügy tűnt a magyar emberek látóterébe. Tipikus magyar NER side story: családi-baráti összefogás, korrupciós kaláka, amelynek a végén nem a vádlottak padján köt ki a story főhőse, hanem valahol a békés hispán földön.

A teljes cikket a Magyar Hang március 10-én megjelent, 2023/10. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!